Kecskés Péter (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum Közleményei 5. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1989)
Tanulmányok - SABJÁN TIBOR: Cserépkályhák bontási tapasztalatai
44. kép. Csempézett takaréktűzhely (Und) tisztítás után visszatolják helyére, és a pereme körüli rést sárral tömjék el. A főzőlapok alatt a tűzhely feneke fokozatosan emelkedett, s mire a vaskeret végéhez ért, már csak 4 cm mély volt. Azért, hogy a kerethez szegecselt bádoggallér el ne égjen, belsejét élére állított téglával bélelték ki. A függőleges téglafalat sárral és cserépdarabokkal ferdére alakították. (48. kép. a.) A vasrész kiemelésekor láttuk, hogy a bádogszegély rögzítésére az alját két helyen középen és hátul - egy-egy laposvassal fogták össze. A rostély alatt 23/15 cm-es lyuk volt a hamu számára, amelynek aljából nyílt a hamuzó bádogból készült ajtaja. A falazás bontásakor azt tapasztaltuk, hogy a tűzhely felső harmadát sárral tapasztották be, míg alsó - hőnek kevésbé kitett - részét vakolták. A fáslyuk felett az áthidalást ferdén elhelyezett és élére állított téglákkal oldották meg. A tűzhely lábazata egy sor magas volt, és mintegy 3 cm-rel beljebb ugrott, mint a fölötte lévő fal. A meszelés eltávolításakor megállapítottuk, hogy a tűzhelyet eredetileg fehérre meszelték, a zöld színt csak később kezdték el használni. A tűzhely utólagos építését igazolta az a tény is, hogy alatta a falon több rétegű fehér meszelést találtunk. A kályha készítőjét és a gyártás pontos idejét nem ismerjük. A széles csíkokkal díszített tál alakú szemek, valamint a keskeny váll arról árulkodik, hogy a szemeskályhát készítő fazekas a Nyugat-Dunántúl valamelyik településén dolgozott, vagy legalábbis ennek a területnek az ízlése szerint állította elő kályháit. (Egyébként 45. kép. Takaréktűzhely csempézett sütője (Und) az egész falu építkezési arculatán érződik a déli irányú hatás.) A készítés időpontját vizsgálva egy biztos adatunk van: a szemeskályhát már a múlt század végén lebontották és átépítették. Ennek ismeretében valószínűsíthetjük, hogy valamikor a század közepén, esetleg a század első felében gyárthatták. A tűzhelyet főzésre, sütésre és természetesen fűtésre használták. Ennek a tűzhelytípusnak nagy előnye volt, hogy a főzéshez használt hőt egyben a szoba fűtésére is hasznosították. A szabályozó gomb kihúzásával a tűzhely rendesen működött: lapján főztek, csempézett része fűtötte a szobát. Ha a gombot benyomták, akkor a hő nagyobb része a sütőnél halmozódott fel, tehát ekkor a sütő működött erősebben. A tulajdonos visszaemlékezése szerint a tűzhely elég gyorsan kormolódott. Ilyenkor a tüzelőt a vaslapok felemelésével tisztították, a sütőt a dob kihúzásakor kormolták ki, a kürtőt pedig a konyhai tisztítóajtón keresztül pucolták. A tűzhely fűtésére fát, gallyakat, kukoricacsutkát, szárat használtak. A behozott tüzelőt a fáslyukban tárolták és szárították. Az undi takaréktűzhely bontásakor egy múlt század végi - tehát korai - példány szerkezetét, készítésmódját és használatát ismerhettük meg. Ez a tűzhely a magyarországi változatok között az összetettebb típusok közé sorolható. Az épület tüzelőberendezésén, alaprajzán, de más részletén is nyugat-dunántúli és kisalföldi hatások együttesen érvényesülnek, ami érthető is, hiszen Und a két nagytáj találkozási zónájában fekszik.
