Kecskés Péter (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum Közleményei 5. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1989)

Tanulmányok - SABJÁN TIBOR: Cserépkályhák bontási tapasztalatai

46. kép. Takaréktűzhely soronkénti rajza (Und) a) cseréptakarás a sütő tetején, b) a sütő válla, c) cseréptakarás a sütő felett 4. összefoglalás A bemutatott bontások során különböző típusú és különböző korú kályhákkal ismerkedhettünk meg. Az egyes típusok készítésmódja, díszítése és formája eltér egymástól, de még az azonos típusokon belül is mutatkoznak nagytáji sajátosságok vagy megoldásbeli különbségek. Jelenlegi célkitűzéseinknek leginkább az a módszer felel meg, ha a részletesen bemutatott egyedi adatokból megpróbáljuk kiszűrni a közös és általánosítható jelenségeket. A bemutatott példáink alapján fontos megfigyeléseket tehetünk paraszti cserépkályháink szerkezetére és fűtésmódjára. Adataink a 19. század közepétől a 20. század elejéig terjedő időszakra vonatkoznak, de az időhatárokat - elsősorban visszafelé - tágíthatjuk is. A kályhák egyik közös eleme a kívülfűthetőség volt. Ez a gyakorlat a késő középkortól egészen a 20. század elejéig jellemezte paraszti kályháinkat csakúgy, mint az osztatlan, egylégterű belső, melyet az 1920-as évektől kezdenek füst járatokkal felosztani. Nem tekinthető belső szerkezetűnek (füstjáratosnak) az a kályha, amelynek felső részébe sütőt építettek be. Ez voltaképpen a kályha belsejébe nyúló bádogdob, amelyben ételt melegítettek, vagy egyszerűbb ételeket sütöttek. A sütő alkalmazása a takaréktűzhelyek elterjedésével vált lehetővé. Paraszti kályháinknál a 19. század végétől, a 20. század elejétől számolhatunk megjelenésével. A kályhák építéséhez szinte kivétel nélkül pelyvás sarat (agyagot) használtak. A szemeskályhák esetében a tapasztás nem volt vastagabb, mint a csempe, tehát a szemek fenekét a láng közvetlenül érte. A mai gyakorlatból ismert ékelés (a csempék közötti agyagba cserépdarabokat nyomnak) a hagyományos építésnél ismeretlen volt, megjelenésével a századfordulótól számolhatunk. Ismeretlen volt egy másik jól ismert szakmai fogás, a megkötés is (a csempék bordáit drótkapcsokkal erősítik össze). Ezt szemeskályhákon értelemszerűen nem lehet alkalmazni, de a táblás kályhák építésénél sem használták. A múlt század közepétől megfigyelhető, hogy a táblás kályhák nagyobb csempéinek a sarkába készítéskor lyukakat fúrnak. Ezt arra használják, hogy egy-egy sor csempéit a sarkaiknál egymáshoz drótozzák. A táblás csempék bélelése (a csempe sárral kitöltött hátoldalába cseréptáblákat nyomnak) szintén ismeretlen gyakorlat volt. Ehelyett a csempék belsejét pelyvás sárral kenték ki, de néha még ezt is elhagyták. A kályha tetejére tetőcserépből, vagy erre a célra készített csempéből raktak takarást. A cserepek tartására laposvasakat, nemritkán kaszapengéket alkalmaztak. A kályha építésekor a csempék között minimális hézagokat hagytak, majd a fugákat sárral töltötték ki. Karbantartáskor a hézagokat kimeszelték, melyek az idő múlásával egyre szélesebbek lettek. Szemeskályhákon figyelhető meg az a jelenség, hogy a csempék között 2-3 cm széles meszelt sáv húzódik, amely azt a benyomást kelti, mintha a csempék között kétujjnyi hézag lenne. A bontások igazolták, hogy ez nem így van, a csempéket szorosan egymás mellé illesztik, a széles meszelés a szemek egymás mellé kerülő ujjnyi vastag bordáit fedi. A korábbi gyakorlattal ellentétben, a bontások által képviselt időszakban a kályhák lábazatát és fenekét már téglából építik. A lábazat rendszerint köpenyfalas, amelynek belsejét törmelékkel töltik fel. A kályhák torkát vagy a váll hátsó részét vasakkal megtámasztott cseréppel vagy téglával fedik. Szemeskályhák hengeres részénél általánosan alkalmazott fogás a sorok negyed vagy fél csempével történő „fogyasztása". A fal mellé rakott rejtett darabokat gyakran cseréppel, téglával pótolják. Feliratot és évszámot általában a táblás kályhákon találunk. Ennek rendes helye a takarólapokon van. Gyakori a táblás kályhák csempéin a gyártási sorszám és az illesztési jel alkalmazása. Az égetés hibáira utal, ha a kályhán több szám is keveredik, mert a készítéskor minden kályha külön számot kap.