Kecskés Péter (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum Közleményei 4. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1987)

Tanulmányok - GRÁFIK IMRE: A Szabadtéri Néprajzi Múzeum „alföldi mezőváros" tájegysége (A 18—19. századi alföldi mezővárosi fejlődés kérdéséhez)

(az ún. kváderezés) elterjedésében jelentkezik, főként a lábazatokon és falsarkokon. Jellemző az ablakok keretezése pillérekkel, oszlopokkal, könyöklőpárkányokkal. Nem ritka kisebb díszítőelemek előre elkészítése, gipszből formába öntve. A 18—19. század vázolt városképi alakulásával párhuzamosan bizonyos településszerkezeti változás is megfigyelhető az alföldi mezővárosokban. Az e téren tapasztalható fejlődés számára nem kis nehézséget jelentett az a tény, hogy e településekben kicsi volt a városias mag, központ, s ennek következtében minden energiát a falusias vonások átformálására kellett fordítani. Korabeli ábrázolások jól tükrözik a képet: a 18. században a városok középületei közül a szűk centrumban tömegükben és építészetileg is az egyházi létesítmények emelkednek ki, melyekhez szélesen elterülő falusias rész kapcsolódik. Ilyen körülmények között természetesen nem kerülhetett sor radikális városszerkezet kialakítását szolgáló rendelkezésekre. Ebben a vonatkozásban egyedül a belterület szabálytalan utcahálózatának rendezése hozott eredményt. A közigazgatásban fontos szerepet kapott nagyobb városok, a megyeszékhelyek lassan előreléptek, s már a 18. század végétől kezdve szaporodnak a világi középületek is. Ekkor jelennek meg a városiasodás építészeti jellegét végérvényesen megadó magasabb, többszintes házak, zárt utcafrontok. Eleinte természetesen csak néhány ház, utca volt ilyen, emeletes épületek csak a 19. század elejétől bukkannak fel, kisebb helyen, összevontan. Az alföldi mezővárosok, települések függőleges tagolódása még a múlt század második felében is szinte jelentéktelen. Az 1870-es adatfelvételek szerint a földszintes és az egy emeletes házak aránya az orosházi járásban 7938 : 3, a hódmezővásárhelyi járásban 11 096 : 10, és a makói járásban 7338 : 29. A két nagy város sem mutat kedvező képet, Debrecenben 9482 földszintes házra 261 egy emeletes, 9 kettő emeletes és 1 három emeletes, Szegeden 13 287 földszintes házra 211 egy emeletes és 19 kettő emeletes épület jut. Csongrád, Békés és Hajdú megyékben 99,9% a földszintes házak aránya, a városok közül pedig Hódmezővásárhelyen 99,8%, Debrecenben 98,1% (1,7% egy emeletes, 0,2% kettő emeletes), Szegeden 92,1% (7,5% egy emeletes, 0,4% két emeletes) a vertikális tagolódás.

50 Az újkori alföldi mezővárosi fejlődés talán legnagyobb hiányossága, az infrastruktúra kiépítésének csaknem teljes elmaradása. Az Alföld mai települései, városai, községei, falvai éppen a városiasodás ezen egyik fő tényezőjének, a közműveknek hiányát szenvedték ill. szenvedik meg leginkább. A vízvezeték, a csatornarendszer, de még a belterületek úthálózatának burkolása sem, — vagy az ilyen célú beruházások hiányában alig-alig — épült ki, messze-messze elmaradva a települések egyéb irányú törekvései mögött. ///. Az alföldi mezőváros tájegység A Szabadtéri Néprajzi Múzeum alföldi mezőváros tájegységében az alábbi (megvásárolt, lebontott vagy rekonstrukcióra kijelölt) fontosabb épületek reprezentálják múzeumi keretek között (telepítési módjukkal, telekszerkezeti formáikkal, építkezési megoldásaikkal és berendezéseikkel) a 18—19. századi népi kultúrát.

51 1. Halmazos—zugos települési egység: Dunapataj : Az egykori Duna soron levő lakóház a múlt század második felében élt alföldi zsellércsalád építkezés módját és lakáskultúráját kívánja szemléltetni. A telek a település szélén, a Duna árterületének töltése mellett helyezkedett el. Lakóházunk — több hasonló helyzetű épülettel egyetemben — a telek sarkában állt, s kamrájával az utcafront felé nézett. Ennek magyarázata az, hogy korábban a töltés közvetlenül a házak mellett húzódott, így a lakószobákat nem az elvadult árterületekre, hanem a telek belseje felé tájolták. Az épület szoba — konyha — kamra alaprajzi elrendezésű. A bontás során megállapítottuk, hogy a kisebb méretű kamrát huzamosabb ideig lakóhelyiségként használták. Fűtése ekkor a konyhából történt. A lakóház külső főfalai tapasztott sövényből készültek, míg a belső válaszfalakat vályogból falazták. A sövényfal egymástól kb. fél méternyire elhelyezett akác illetve fűzfa dorongokból állt, melyeket vesszőnyalábokkal fontak be. A hossztengelyben végigfutó 10. kép. Dunapataji lakóház (Dunasor 26.): a. alaprajz,