Kecskés Péter (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum Közleményei 4. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1987)

Tanulmányok - FLÓRIÁN MÁRIA: A debercsényi harangláb

lábs Előtte, az útfélen, kőlábú fakereszten pléh-Krisztus fogadta a faluba érkezőt, aki meg is pihenhetett a harangláb ajtaja mellé hengerített hatalmas kövön. b) A harangláb leírása. A harangláb egy négyzet alaprajzú, kétszintes, de lényegében egylégterű harangházból állt. Alsó szintje vastag kőfalú, felső szintje gerendavázas, deszkafalú építmény volt. A felső szint tartotta a tetőszerkezetet, és ebbe épült bele a harangszék is. c) A harangház. A harangház kőfalának alapozására — a külső-belső feltöltődés, a lábazat többszöri megerősítése miatt — csak következtetni lehet. Feltételezhető, hogy a falazást kb. kétarasznyi mélységű árokból indították. A vastag kőfalat fehér és szürke homokkő, barna cserkő és rózsaszín romhányi kő alkotta. A változó méretű fejtett kődarabok sorai, illetve a lapra pattintott keskenyebb kősorok hozzávetőleges egyöntetűséggel váltogatták egymást. Kötőanyaguk habarcs volt. A külső falfelület agyagos fugázású, míg a belső agyagtapasztással egyengetett volt. A csupán foltokban föllelt tapasztásban a törek, a tapasztáson a korábbi meszelés nyomokban volt csak látható. A debercsényiek még emlékeznek, hogy valamikor meszelt volt belül a harangház. A terep vonalát követve, az utca felőli, északi homlokzattól a völgy felé a falak alapvonala enyhén lejtett. A völgy felőli, déli homlokzaton a falsíkok élei kb. az alsó harmadtól enyhe ívben lefelé szélesedtek. Ennek okát a helyiek a lábazat többszörös megerősítésével magyarázták. A harangház belső talajszintjét ülepedett, apró kövekből álló feltöltés hozta vízszintbe. Ezen — a bontás idején — a korábban döngölt, esetenként talán sárral simított agyag már porlott. Az épület második szintje tölgyfából ácsolt, faszögekkel rögzített gerendaváz volt, melyet kívül fűrészelt fenyődeszka borított. A gerendavázat a kőfalon egymásba lapolt talpgerendák, a sarkaikba csapolt függőleges sarokoszlopok és az ezeket felül körben befogó koszorúgerendák alkották. Az oldalsíkokat függőleges felezőoszlopok, valamint az ezekre vízszintesen elhelyezett mellvédgerendák tagolták. A függőleges oszlopokat a talpgerendákhoz ferdetámaszok, a koszorúgerendákhoz könyökfák rögzítették. A harangház légterét a felső szint talpgerendáinak magasságában, azokon belül a kőfalra fektetve, három széles és vastag hasított tölgyfapalló, mint födém osztotta két szintre. Az építmény tetőszerkezete a koszorúgerendákon feküdt. A koszorúgerendákon átlósan átfektetett kötőgerendák találkozásában állt a császárfa, melyet a kötőgerendákból induló négy támasz rögzített. A koszorúk találkozásába eresztett négy élszaru és a koszorúkat felező középszaruk felső végét szintén a császárfába csapolták. A szarufák találkozása felett — a helyi emlékezet és egy régi fénykép tanúsága szerint — a császárfát lécvázból szerkesztett gömb díszítette.

26 A legidősebb debercsényiek, Koplányi József (1912) és felesége, Majoros Mária (1913), Marton József (1910) és Illés Vidorné, Micsik Teréz (1902) eltérően emékeznek vissza e kis díszgömb alakjára. Egyesek szerint a vezér/a, a császárfa, a szarufák találkozása felett kis szakaszon kilátszott a szabályos gömb alatt, és ezen a szakaszon a császárfát is zsindely borította. Mások szerint e kis gömb alul a tetőszerkezetig ért. Alul valóban gömbölyű is volt, felfelé azonban egyre inkább a császárfára simult, elvékonyodott. Az adatközlők némelykor kis kupolának nevezik, a hordó- vagy gömbalakúnak vázolt díszítményt. Adatközlőink tizenévesek voltak 1922-ben, amikor a harangláb zsindelyezése már rongált volt, és hódfarkas cseréppel, „apró cseréppel" cserélték fel. Az egykori díszgömb képét gyermekkori élmények tartották meg emlékezetükben. Emlékeznek, hogy az alul már kikorhadt, de felül még zsindellyel fedett gömbben, száraz helyen, hol baglyok, hol denevérek tanyáztak. Ide fészkeltek, itt költöttek a verebek. Az Országos Műemléki Felügyelőség őriz egy, a haranglábat még zsindelyesen ábrázoló fényképet. Ez a kép éppen csak arra szolgálhat bizonyítékul, hogy maga a díszítmény létezett. A császárfáról elálló lécváz-maradvány azonban a forma rekonstruálásához nem elegendő.

27 Debercsény környékén, sőt a mai Nógrád megye területén sehol sem áll már olyan harangláb, melynek hasonló díszítése biztos analógiaként szolgálhatna számunkra. Debercsénytől délre hiába is keresnénk párhuzamot. A szomszédos megyék harangtornyai

28 sem jönnek segítségünkre. A műemlékjegyzékben, feldolgozásokban, az Országos Műemléki Felügyelőség dokumentációjában őrzött felmérésekben sem található olyan analógia, mely a tetősíktól kissé felemelt, a császárfára rögzített gömb emlékét őrizné, annál nagyobb számban ismert a tetősíkkal érintkező, alul gömbalakú, felfelé keskenyedő típus. Ilyesmi formájú a Debercsény második szonszédjában, Mohorán álló felújított kastély tornyocskáinak díszítménye. Témánkhoz közelebb áll az egykor szintén nógrádi, gácsi fatorony sisakja feletti gömbdísz.

29 Ez a típus gyakori az osztrák, morva, cseh, lengyel, szlovák, kárpátaljai területek 18. századi templomain és haranglábain. Mint a korra jellemző stílus tartozékával — felekezetre való tekintet nélkül — találkozhatunk ezeken a területeken változataival. Ismert volt a felvidéki magyar településeken is.

30 d) A harangszék. A harangház keleti és nyugati kőfalába és a déli és északi falak belső síkjára fekvő két párhuzamos gerendára, mint egy párkányra ült rá a harangszék. Az előbbi gerendákba csapolt négy függőleges oszlopot felül — a kelet-nyugati homlokzattal párhuzamos — két keresztgerenda, illetve észak-dél irányban az előzőekre merőlegesen, a harangok zsámolyául szolgáló tartógerendák fogták össze. A harangszéket a harangházhoz a harangház második szintjén, a talpgerendákba és a harangszék oszlopaiba csapolt karpántok rögzítették. A helyiek szerint különösen fontos, hogy a harangszék gerendái egyenes rostú tölgyből készüljenek, hogy az erős igénybevételtől meg ne repedjenek. e) Az épület külső megjelenése. A harangláb szépsége, az épület arányai mellett az építőanyagok válogatásában rejlik. A nyers kőfal felett a harangláb második szintje természetes színében meghagyott fenyődeszka borítást, a tető fazsindelyt kapott, és talán hasonlóan egyszerű, természetes színű volt az ajtó is. A gerendaváz borítása 25—30 cm széles fűrészelt fenyődeszka volt, mely a függőleges gerendákat kb. háromnenyed magasságig, illetve a talp- és mellvédgerenda közötti szakaszt takarta. A deszkák találkozását és a vízszintes széleket keskeny szegőlécek fedték. A borítást felülről kétívű deszka fejezte be a koszorúgerenda alatt vízszintesen haladva. A közte és a koszorúgerenda közötti rést a falsíktól ferdén előrebukó záróléc takarta. A záróléceket a koszorúgerendák kiugró sarokcsapolásaihoz és a falsíkok közepén, a függőleges oszlopokra szegezett ékalakú támaszok-