Kecskés Péter (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum Közleményei 4. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1987)
Tanulmányok - FLÓRIÁN MÁRIA: A debercsényi harangláb
0 1 2 3. kép. A harangláb metszete a bontást megelőző felmérés szerint. (Csajbók Csaba rajza) hoz rögzítették. Míg a gerendavázhoz faszögeket, a deszkák, lécek felerősítéséhez kovácsolt vasszögeket használtak. A toronysisakot és a felette lévő gömbdíszt 1922-ig fenyőfazsindely fedte. így látható a harangláb az OMF-ben őrzött fényképen is. 31 Mint már említettük, a zsindelyt poltári, hódfarkas cserép követte, és a bontás idején már nagy táblás, vöröscserép volt a héjazat. így az utolsó lécezésből, szöghelyekből már nem következtethetünk a zsindelyezés sűrűségére, a lécsorok számára. Feltételezhető azonban, hogy hasított fenyőfazsindelyt használtak, és duplasorosan alkalmazták. A császáfa végét a díszgömb felett horganylemez-hüvely védte. Ennek gömb alakra hajtogatott felső végébe erősítették a kovácsoltvas keresztet. A kereszt — a helyiek emlékezete szerint — valamennyi tető- és héjazatcserét átvészelve a harangláb egykori, talán 18. századi tartozéka volt. A bontás idején a harangláb keleti homlokzatán lévő ajtónyílás felett már csak két kiváltó gerenda volt. Egy szemöldökgerenda helye azonban kivehető volt még az ajtónyílás felső sarkaiban és a kiváltógerendák előtti kimélyített falszakaszban. Adatközlőink emlékeznek rá, hogy az első világháború idején egy sebesült „baka bácsi" húzta