Kecskés Péter (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum Közleményei 3. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1985)

Tanulmányok - VARGHA LÁSZLÓ: Egy nagykunsági tanya és kutatástörténete

Vargha László EGY NAGYKUNSÁGI TANYA ÉS KUTATÁSTÖRTÉNETE Az 1930-as évek eiején, kezdetben eléggé laza szervezetben, egy még alig ismert és a szakirodalomban is kevésbé említett, kollektív, tudományos gyújtó'- és kutatómunkára nyílt lehetőség a Nagyalföldön, közelebbről Tiszántúlon, a Nagykunságban.

1 A kollektív tudományos gyújtó'- és kutatómunkálatok, az akkori adottságoknak is megfelelően, alapvetően — és hivatalosan — a Tiszafüredi Öntözőrendszer területére korlátozódtak. Hangsúlyoznom kell, hogy alapvetően és hivatalosan, az azokban az években megkezdett nagyszabású és az évek során egyre nagyobb mértékben fejlődő és kiterebélyesedő Tisza menti, tiszántúli vízgazdálkodási föladatok és munkálatok egyik kezdeti bázisa, a Tiszafüredi Öntözőrendszernek területe, Tiszántúlnak — a Tisza folyónak — Tiszafüredtől Szolnok megye határáig terjedő, az ún. Nagykunsági-főcsatorna közvetlenül is érintett s hatósugarába tartozó területe volt.

2 A kezdeti időszakban, az 1930-as években megindult helyszíni tudományos gyűjtő- és kutatómunkálatok a későbbi években — elsősorban az 1936—1939-es években — váltak már valóban jól átgondolt, átfogó és szervezett kollektív munkálatokká. TELEKI Pál, GYÖRFFY István és MAGYARY Zoltán értelmezése, meghatározása és közvetlen vezetése volt az irányadó, s a résztvevők, a sokoldalú szakmai föladat vizsgálatát végző kutatók szakmai ismeretei, fölkészültsége s a helyszíni vizsgálatok intenzív gyakorlata és értékelése ötvözte egybe a gyűjtő- és kutatómunkálatok eredményeit.

3 A Tiszafüredi Öntözőrendszer területén végzett kollektív gyűjtő- és kutatómunkálatokban elsősorban a vezető és az irányító professzorok közvetlen munkatársai és tanítványai vettek részt. Ennek a kollektív tudományos munkásságnak — lényeges és jellemző — alapvetően sajátos vonása, hogy az általános gazdasági,társadalmi és politikai, valamint tudományos (szakmai) kérdések és föladatok egyaránt megfelelő súllyal jelentkeztek a helyszíni, a tényföltáró s a további földolgozó, értékelő munkálatok során. Tudománytörténeti, társadalomtudományi és agrártörténeti szempontból egyaránt sajnálatos, hogy ez a viszonylag korai —• átfogó és kollektív — tudományos munkásság még nem került megfelelő szakmai földolgozásra, ismertetésre és értékelésre. A szakmai földolgozás annál is inkább indokolt lenne, mivel az 1930-as években jelentkező politikai, társadalmi és gazdasági feszültségek egyik sajátos és önmagában is kiemelkedően jelentős tudománypolitikai megnyilvánulásának lényegében és közvetlenül e tudományos kollektív munkásság bemutatása — nagy hatású kiállítása — volt ez egyik elindítója. A Tiszafüredi Öntözőrendszer területén dolgozók részleges, de kimagaslóan jelentős munkássága és eredményei, végső soron a „tények", a „tényfeltárás" tanulságai indították el A Táj- és Népkutató Központ alapítását, megszervezését is és az emlékezetes nagy sikerű, nagy hatású Kiállítás (Budapest, 1938. november 21.— december 7.) megrendezését.

4 A Táj- és Népkutató Központ — rövid életű — tevékenysége viszonylag önálló jelleggel és magatartással jelentkezett. A mai szemmel visszatekintve úgy tűnik, mintha szoros kapcsolatban állt volna a korábbi, a kortárs vagy a megelőző s a hasonló jellegű, hasonló célkitűzésű mozgalmakkal, szervezkedésekkel, társadalmi igényekkel és követelményekkel. A közvetlen előzmények s a szervezeti önállóság mellett bízvást vállalhatnánk a szellemi rokonságot vagy legalábbis a gondolati adottságot, a nem minden esetben bizonyítható kontinuitást, sok esetben a nagyon is terhes örökséget. Elsősorban személyi kapcsolatokról beszélhetnénk. Az emberi és az eszmei — az ideológiai — rokonság, azonosság, s a baráti kapcsolatok lényegesen nagyobb szerepet játszottak körünkben azokban az években, mintsem a mai feltevéseinknek megfelelően gondolhatnánk. A Bartha Miklós Társaság működésének korai szakasza, az 1925—1933-as évek működése, szűkebb hazai tájunkon kevésbé volt olyan gyújtó hatású, mint azt határainkon kívül, elsősorban a szlovákiai magyarság körében, s némi megkésett érdeklődéssel és nagyobb lelkesedéssel, de egyidejűleg fegyelmezettebb érdeklődéssel Erdélyben, az Erdélyi Fiatalok mozgalmi körében fogadták.

5 Bár FÁBIÁN Dániel és JÓZSEF Attila „Ki a faluba" röpirata egy viszonylag korai, 1930. május 20-i keltezést viseli, még a hazai egyetemi ifjúság értőbb köre is alig ismerte, s még kevésbé hasznosította, hasznosíthatta.

6