Kecskés Péter (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum Közleményei 3. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1985)

Vargha László (1904—1984) - FILEP ANTAL: Vargha László tudományos munkássága

technikai eljárásokat, építő szerkezeteket, amelyek széles körű elterjedettségét nem lehetne a kulturális diffúzió, vándorlás keretében kellően magyarázni. Az idevágó megfigyelései, megjegyzései Európa népeinek etnográfiájához, művelődés- és művészettörténetéhez újszerű megközelítés lehetőségeit kínálják, folytatásra ösztönöznek, mivel új távlatokat nyithatnak meg a nemzeti és az egyetemes megragadáshoz, helyesebb értékeléshez, hiszen az európai hagyományok és a nemzeti tradíciók viszonyát a korábbinál reálisabban tudta megközelíteni. Kutató munkájától, személyi magatartásától egész életében távol állt a nacionalista elfogultság, amiben a magyar etnográfia legnemesebb hagyományait követte és fejlesztette tovább. Ez adott neki erőt a nagyon nehéz időkben is ahhoz, hogy következetesen humanista magatartást tanúsítson. Az életmű értékelésénél nem lehet eléggé méltányolni, hogy Vargha László a kutató munkáját sohasem szigetelte el a közgyűjteményi, műemlékvédelmi vagy az oktatási gyakorlattól. Mindig szenvedélyesen kereste a tudományos eredmények hasznosításának, közkincssé tételének lehetőségét. Szinte végletesen nyitott volt ebben az irányban, szívesen vágott kísérletekbe is. Erőfeszítései — sajnos — gyakran nem térültek meg neki olyan arányban, amilyen arányú áldozatokat hozott sokszor éppen a saját kutatásai kárára. Muzeológiai, múzeumszervezési, műemléki munkássága mind teoretikus vonatkozásban, mind gyakorlati tekintetben a hazai fejlődés egyik állandó forrásának bizonyult. Eredményei — ezt már történelmi távlatból állapíthatjuk meg — szerves részévé váltak nemzetközi elismerést kivívott múzeumi, műemléki kultúránknak. A jelenlegi tanulmány keretein ugyan kívül esik Vargha László egyetemi oktatói munkássága. Itt csak anynyit kell összefoglalóan megjegyezni, hogy az egyetemi előadásai hatalmas tudományos ismeretanyagából táplálkoztak, de számára a katedra mindig tudományos fórum is volt, hiszen számos eredményét lényegében csak a hallgatói körében ismertette. Prelegálása mindig a kutatásai anyagából indult ki. Az oktatás praktikus követelményeinek teljesítése mellett mindig feladatának tekintette, hogy a tudományos megismerés iránti igényt felkeltse, s a legérdemesebb hallgatókat a kutatás szolgálatára serkentse. Bár munkahelyén a szó szoros értelmében nem folyt kutatók nevelése, Vargha László megtalálta a módját, hogy a tudományos munkára ösztönözzön. Áldozatos tanári tevékenysége eredményekben gazdagnak bizonyult. Volt növendékeinek egyre gyarapodó irodalmi munkássága nyomán Vargha Lászlóban az iskolateremtő tudóst is becsülnünk kell. Úgy véljük, Vargha Lászlót életművének egésze, de különösen tudományos eredményei alapján különleges hely illeti meg szaktudományunk történetében. Azok közé tartozott, akik a néprajzi gondolkodást és a kutatást alapvető új eredményekkel gazdagították, sőt sok ponton gyökeresen meg is újították. Munkásságát azért is különösen meg kell becsülnünk, mer; szemléleti, módszertani újításaival, maradandó értékű következtetéseivel a társtudományok körében is Urtós érdeklődést váltott ki az etnográfia iránt, és hozzájárult ahhoz, hogy a néprajzi megismerés módszerei és eredményei a művészet- és építészettörténet sáncai mögött megértésre találtak és esetenként meg is honosodhattak. Olyan generációhoz tartozott, amely sokit tett az etnográfia fejlesztéséért, a néprajzi kutatások minél teljesebb kibontakozásáért. Nemzedéktársai között a vezető egyéniségek közé tartozott, akiket kiemelt hely illet meg. Teljesítményeit nemcsak elismernünk, hanem a munkáját folytatnunk, terveit és törekvéseit pedig kiteljesítenünk tudománytörténeti kötelességünk és ugyanakkor megtisztelő időszerű feladatunk is. JEGYZETEK HELYETT Vargha László életútjáról, munkásságáról adott áttekintésünk megírásánál kénytelenek voltunk a jegyzetapparátus összeállításáról lemondani. Erre az kényszerített bennünket, hogy még nem állt rendelkezésünkre az életmű keletkezési folyamatát hűen tükröző jegyzet- és levelezésanyag, sőt még sok tekintetben lezáratlan volt a kapcsolódó bibliográfiai számbavétel is. Abból indultunk ki, hogy a jelen kötetben közzétett egyéb tanulmányok és tájékoztatók, segédletek szervesen kiegészítik mondandónkat. Úgy éreztük, hogy megbízható alapot adtak a fejtegetéseinkhez azok a rendszeres beszélgetéseink, bizalmas eszmecseréink, amelyeket 1954-től közel 3 évtizeden át folytattunk Vargha Lászlóval. Ezekben ugyan önmagáról egészen ritkán nyilatkozott meg, de kutatásai történetéről, felfogásáról, a munkájához kapcsolódó nézeteiről szívesen beszélt. Kötelességünk jelezni, hogy jelen írásunkkal Vargha László életművének kutatását nem érezzük befejezettnek, sokkal inkább a további vizsgálódások kiinduló állomásának szeretnők tekinteni.