Kecskés Péter (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum Közleményei 3. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1985)

Vargha László (1904—1984) - FILEP ANTAL: Vargha László tudományos munkássága

2. kép. Vargha László (1980) gyatéka. Vargha László ezzel szemben az egyedi épületeket (az adatfelvétel pillanatában még értelmezetlen esetlegességeikkel együtt) tette elemzése alapjává. így leszűkítette annak a lehetőségét, hogy a kutatásra való kiválogatás túlzottan befolyásolja a születő' eredményeket. Az egyes egyedi épületek dokumentálása, elemzése révén biztosabb általánosítási alapot teremtett, ami az építőkultúra fejlődésének, alakulásának, kulturális, gazdasági rétegzettségének sarkalatos kérdéseihez vezethették el. Az ezekből levonható következtetések konkrétan alátámaszthatóknak, igazolhatóknak és legfőképpen ellenorizhetoknek bizonyultak. A karcagi tanyaépületek dokumentálását Vargha László úgy oldotta meg, hogy a variánsok sokféleségét és a reális arányokat egyaránt reprezentálhatta. Ennek során képes volt a helyi fejlődés és az épületállomány átalakulásának összefüggéseit tetten érni. Ezzel a később elterjedő változásvizsgálatokhoz nyújtott folytatásra ingerlő' példát. Nem tért ki a legfrissebb változások észlelése elől sem. Pl. dokumentálta, miként bontakozott ki a Berekben feltárt termálvíz, illetve a nyomában meghonosodó fürdőkultúra hatása, miként alakították át a tanyák gazdái az egykori tüzelős ólaikat, istállóikat, színeiket vendéglátáshoz szállásul, fürdőhelyül. Ezek a mozzanatok is arra vallanak, hogy volt érzéke a néprajzi, népi építkezési emlékanyagban rejlő történetiség kibontásához. A helyi tanyafejlődés megragadására tett kísérlete túlmutatott a szakirodalmunk korábbi kikövetkeztető, rekonstruáló módszerein, elemzése igazolta, hogy a tényleges folyamatokat érzékelte, noha a levéltári források anyagában nem is volt lehetősége elmélyedni. Módszerét úgy alakította ki, hogy a néprajzi anyagból történetileg, építészettörténetileg kitűnően elemezhető, értékelhető forrás váljék, amely önmagában is helytálló következtetések megalapozására szolgálhat. Érdemes megjegyezni, hogy Vargha László mindig érdeklődött a történeti források, kútfők néprajzi hasznosítása iránt. Különféle kutatásaiban szívesen szorgalmazta az ilyen vizsgálatokat. Igaz, azzal is tisztában volt, hogy az egyre gyorsabban pusztuló, átalakuló emlékanyag dokumentálása is pótolhatatlan forrásértékű adalékot kínál nemcsak a néprajznak, hanem a történelemtudománynak is. Világosan észlelte, visszafordíthatatlan folyamatok bontakoztak ki az ötvenes években kibontakozó társadalmi és gazdasági átalakulás, életformaváltás nyomán. Legfontosabb kutatási feladatának a még elérhető emlékanyag minél kiterjedtebb, minél alaposabb rögzítését tartotta, de ezt is a történelmi távlatokat érzékelve tette, nem pedig a történetiségnek ellentmondva. Vargha László számára a karcagi—tilalmasi vizsgálatok nemcsak ígéretes munkát jelentettek, hanem további lendületet adó sikert is biztosítottak. Munkája még a tilalmasi kötet megjelenése előtt, amint az eredményei előadásaiból, dokumentációiból áttekinthetővé váltak, tekintélyt és súlyt biztosított a számára. Györffy István mint a tanszéke munkatársát minden vállalkozásába bevonta, bizalmába fogadta. Györffy István támogatását, atyai barátságát váratlan és korai halálát követően Viski Károly pótolta. Az idősebb nemzedék