Kecskés Péter (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum Közleményei 2. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1984)

Tanulmányok - GUNDA BÉLA: Munkakunyhók a Balkán félszigeten

A cirak nem mondhat el semmit abból, ami a kucarica-ban történik. A raajsíor-leány fiatalabb társnőit természetesen fokozatosan vezeti be a munkába. A hímzés után fonni, szőni is megtanulnak. 15— 20 éves koruktól kerül sor egy díszes ing (krstovi) hímzésére. Amikor ezt a munkát elvégzik, akkor azt mondják rájuk, hogy „férjhez menendők". A szövést a leány — ha van nagynénje — csak a házassága után tanulja meg.

4 Vasiljevié J. H. Kumanovo vidékéről írja, hogy télen a leányok, ha nincsen más dolguk, zemnik-et készítenek maguknak, amelyben az egész napot hímzéssel, varrással, énekkel, beszélgetéssel töltik. A zemnik földbemélyített verem, amely szalmával, törekkel (cukanica) van kibélelve és befedve. Kis ajtaján keresztül kap csak némi világosságot. Négyöt leány fér el a zemnik-ben. Naponta felváltva egy agyagedényben parazsat hoznak a zemnik-be, s ezzel melegítik.

5 Cvijic J. kitűnő emberföldrajzi monográfiájában elmondja, hogy a Morava-háztípus Skoplje környéki variánsára jellemző a kucarica vagy devojacka kucarica, amely Porecben is megtalálható. Az ideiglenes kunyhókat a leányok Dömötör-nap után építik az erjedő trágyába. Szt. György-napkor bontják szét. A devojacka kucarica-ban a leányok télen át hímeznek és varrnak, elkészítik mindazt, amire egy asszonynak élete folyamán a hímzett dolgokból szüksége van. A kucarica-t azért építik az erjedő trágyába, mert télen jól tartja a meleget.

6 Később Filipovic M. S. foglalkozott a macedóniai leánykunyhókkal. Kutatásai a következőkben foglalhatók össze. A Skoplje-medencében a leányoknak sajátságos munkahelyiségei vannak. Itt a falvak jelentékeny részében elterjedt az a szokás, hogy a leányok trágyába vagy földbe mélyített kunyhókat építenek, ahol télen a menyasszonyi kelengyéjüket készítik, varrnak és hímeznek. Amióta azonban tágasabbak a lakóházak és a leányok télen a dohány feldolgozásával vannak elfoglalva, mindjobban feledésbe merül ez a szokás s a népművészetből kiszorul a hímzés. A hímzés háttérbe szorulásához hozzájárul az is, hogy divatossá válik a csipke és a leányok sokkal fiatalabb korban mennek férjhez, mint régebben. A két világháború között a 18—20 éves leányt már férjhez adták, míg az azt megelőző évtizedekben az esküvő előtt a 30 éves kort is elérték. A népi magyarázat szerint a földbevájt veremlakásokban azért dolgoztak a leányok, mert a hímzés „nem szereti" a napot, a ködöt és a nedvességet. Az ilyen kunyhóban a kéz nem izzad és az erős fény nem árt a szemnek. A Crna Gorában minden mahala (falurész), nemzetség egy (több leány esetében két) veremkunyhót (kucarica) épít. Az építés a leányok kötelessége. Kör alakú gödröt ásnak, amelynek az aljára vastagon trágyát hintenek. A gödör körül ugyancsak trágyából vastag falat emelnek, amelynek az utca felé van a kijárata. A falat földbevert karókkal támasztják meg, s a tetejére keresztbe szintén karókat helyeznek, amelyekre szalmát, trágyát raknak. A trágyafalat kívül és belül szalma borítja. A kucarica általában 5—6 leány részére épül. A munka a veremben Dömötör napjától (okt. 26.) farsangig tart. Tavasszal a trágyát kiviszik a földekre és ősszel új kucarica-t építenek. Készítenek a leányok nyáron át is megmaradó, tartós kucarica-kat (noha nyáron nem dolgoznak bennük), amelyek földbe mélyített gödrök s ezek alját, falát szalmával bélelik ki. A kunyhó bejárata igen szűk. A tetejét karók tartják, amelyeket szalma fed. Dömötör napja körül a leányok a kucarica-t rendbehozzák, kitakarítják s abban dolgoznak márciusig. A kucarica csak munkahely. Az éjszakát sohasem töltik a leányok veremben. Munkaközben természetesen dalolnak, tréfálkoznak, ételt fogyasztanak. A legények is eljönnek a kucarica bejáratáig, beszélgetnek, tréfálkoznak a leányokkal, de tilos bemenniük. Csak éjszakánként igyekeznek belopózni, hogy rendetlenséget csináljanak. A kuómca-kban —• különösen, amelyek trágyába épülnek — meleg van, fűteni nem szükséges. A bejáraton át beszűrődő világosság pedig elegendő az ott tartózkodó leányok számára. A földbe vagy trágyába mélyített helyiségnek falvanként különböző az elnevezése (kolïba, kucarica, kucerica, kucarka, zemljarka) s építészeti szempontból is helyi variánsai vannak. Tanulságos megemlíteni, hogy Petrovacban (Ibrahimovo) földbe és trágyába épülnek a kucarica-k, de csak azok a leányok dolgoznak az ilyen helyiségekben, akiknek nincsen módjuk otthon végezni munkájukat. Govrljevóban az eladó leányoknak földbe mélyített, a kisleányoknak pedig trágyába épített helyiségei vannak, amelyekben az utóbbiak február (secko) és március hónapokban játszanak. A kucarica-ban dolgozó leányok közül az egyik a majstor, majstorica, aki a többi leányt (cirak 'szolga') tanítja. A majstorica a fiatalabb leányoktól évenként jutalmat kap. Az első télen egyszerű vászondarabot, a másik télen selymet, a harmadik télen valamilyen hímzett anyagot. A majstorica-nak a fiatalabbak engedelmeskedni tartoznak. A 8—10 éves tanítványokat a majstorica meg is verheti, eltilthatja az ebédtől stb. A kucarica-ban a hímzést természetesen egyszerűbb anyagon és egyszerű mintákkal kezdik, de amikor 15—20 éves korukban elkészítik a leányok a díszes inget (krstovi), akkor ezzel eladósorba lépnek. A kucarica-k tavaszi lerombolását Crna Gorában néhány szokás is kíséri. így a legények elégetik a kucarica szalmatetejét (kajtarka). Ezt azonban a leányok igyekeznek elrejteni. A kaftarka-t a legények a falu közepére viszik, meggyújtják és a