Kecskés Péter (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum Közleményei 2. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1984)
Tanulmányok - BÁLINT JÁNOS: A nemesborzovai harangtorony
torony támrendszerei, melyeknél szemmel látható az egyszerűsítési törekvés, de tapasztalható az is, hogy ezt nem biztos kézzel végezték. Nem soroltuk be az igen bizonytalan szerkesztésű, koncepció nélküli mároki tornyot. A tornyok méreteit összevetve, nyilvánvalóvá vált, hogy még részméretekben sincs azonosság. Az egyes formameghatározó részek arányait vizsgálva megállapíthattam, hogy a legtöbb arányossági hasonlóság a nyírbátori és szabolcsbákai, valamint a vámosatyai és a gemzsei, továbbá a lónyai és a borzovai torony között van. Az első két párnál szinte mindenben található arányazonosság. Az utolsó párnál csak a toronysisak aránya a teljes magassághoz mutat hasonlóságot. A végső következtetés szempontjából csak a borzovai toronyszerkezet szerkesztési hasonlósága a XVII. századi tornyokhoz adhat némi támpontot. Mint megfigyelhető, az első csoportban legrégebbi tornyaink szerepelnek. A datálás bizonyossá tételéhez azonban ez sem nyújt elégséges bizonyítékot. A toronyépítő ácsmesterek nevét e területen sajnos csak a XVIII. századtól ismerjük. A ma található 13 torony közül az 1781-ben Kakuk Imre és Bán Imre által épített lónyai, és az 1794-ben Garda András és Farkas János által emelt kölesei torony ad lehetőséget az összehasonlításra. Tudni való, hogy egy nagyobb toronyszerkezet illesztésekor a csatlakozó faelemeket azonosító jellel — ácsjellel — kell a mesternek ellátni, hogy az egyes elemek a végleges beépítéskor feltétlenül a helyükre kerüljenek. Ezek az ácsjelek nagyon egyéniek. Minden mester másképpen vési a fába, más jelet is használ, és másmás rendben jelöli össze a szerkezeti elemeket. így a rendelkezésre álló jelek, illetve szisztémák összehasonlítása optimális esetben segítséget nyújthat a datálás megállapításához. Az előzetesen nagy reményekre ösztönző összehasonlítás után azonban kiderült, hogy jelen esetben pozitív adatsort nem állíthatunk elő. Ami mégis megállapítható, hogy: a 13 toronynál két azonos jelrendszer nincs, tehát feltételezhetően mindegyiket más-más mester készítette. Három toronynál használtak ácsjelként betűjeleket: Vámosatyán nagy és kis betűk mellett, római és arab számok vannak komplikált rendszerben (14. kép), Lónyán is ezeket használták, de égtáj szerinti elosztásban (pl.: eVI, kVI, ld, 3k, eB, dB stb.). Borzován csak nagy betűk (15. kép) és római számok szerepelnek. Két toronynál (Nagyszekeres, Csecse) található kizárólag római szám, de ez sem azonos megjelenésben, és elrendezésben. Az ácsjeleknek a toronyszerkezeteken való elhelyezését (16. kép) vizsgálva szembetűnt a nyírbátori torony szakszerű, világos, feltétlenül előre tervezett jelölése, melynél az arab számok nagyságrendi szempontból alulról indulva, a szerkezet oszlopain i I i.i 11. kép. A rtákosi harangtorony spirálisan felfelé haladva növekednek. Ehhez nagyon hasonlít a csarodai torony római számokból álló jelzésrendszere is. A zsurki torony egyszerűségre törekvő rovásjelzései a középső oszlopon, alulról felfelé növekvő nagyságrendben vannak elhelyezve a csatlakozó elemeknél. Ugyanez jellemzi a gemzsei rovásjelzés (17. kép) és borzovai betűjelzés szisztémáját is. Ennél a három toronynál a vízszintes gerendák is egyformán 1—10 db különböző méretű fúrt lyukakkal vannak jelölve. A lónyai torony túlbiztosított jelzésrendszerét figyelmesen tanulmányozva, okkal feltételezhető, hogy az építmény elemeit, alkatrészeit nem a helyszínen készítették el, hanem azokat valahonnan már készen szállították oda. Csak ezzel magyarázható, hogy egy ferdetámasz három helyen van megjelölve, holott egy is elég, ha a gyártás és építés azonos folyamatban készül, ugyanazon mester irányításával. A datálás szempontjából fenti megállapítások sem visznek közelebb a megoldáshoz. Az utolsó előtti megjegyzés megtévesztő azonossága csak annyit bizonyít, hogy az építést irányító mester szakmájában gyakorlott volt, és jelzésrendszerül a legegyszerűbb, legáttekinthetőbb megoldást választotta. A rendelkezésünkre álló történeti adatok vizsgálatánál a terület történelmi vonatkozásait figyelembe véve kizárhatjuk azokat az időszakokat, amikor nem valószínű, hogy a falu lakossága gazdaságilag képes volt tornyot építeni. Ilyen időszak lehetett feltevésem szerint: a XVII. század első fele (hadakozások, seregek vonulása), a XVIII. század eleje (Rákóczi-szabadságharc) és közepe. 25 1755-ben igen drága poharat vesznek, tehát építkezésre nem nagyon készülhettek, 1764-ben egyházi birtokot, kúriát vásárolnak.
