Kecskés Péter (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum Közleményei 2. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1984)
Tanulmányok - H. CSUKÁS GYÖRGYI: A Bakony és a Balaton-felvidék népi építészete (A Szabadtéri Néprajzi Múzeum Közép-Dunántúl tájegysége)
ormán kiképzett fészekben ül, s az ollószárak (elszórtan félágasok) csak közbülső alátámasztásul szolgálnak a harántfalak felett. 162 Kialakult azonban egy olyan megoldás is, amely teljes mértékben kihasználja a kőfalazat nyújtotta előnyt, és a szelemen alátámasztására nemcsak a végfalaknál, hanem a harántfalak felett is a padlástérbe felnyúló, ajtónyílással áttört kőfalakat vagy kőpilléreket használ (10. kép). Ez az építőanyaggal pazarlóan bánó szerkezeti megoldás ott alakulhatott csak ki, ahol a kő könnyen, ingyen hozzáférhető volt. A szelemennek kőfallal való alátámasztása az ollószáras alátámasztással vegyesen egész területünkön előfordul, a Káli-medencében azonban szinte kizárólagos. A szelemen alátámasztásának ez a módja lehetőséget nyújtott a háznak mind hosszirányban, mind szélességben való növelésére: az ollószárak kiküszöbölésével a tetőszerkezet nagyobb fesztávolságuk áthidalására vált alkalmassá, 163 ugyanakkor az 50—60 cm széles, padlástérbe felnyúló falcsúcsokon, falpilléreken a szelemen hosszirányban való toldása is egyszerűbbé vált. E rekeszekre osztott padlástérnek a füstöskonyhás házaknál az az előnye is megvolt, hogy a füst az elfalazott padlástérben nem tudott úgy szétterülni, így a szobák, kamrák feletti padlásrészen akár terményt is tárolhattak. Módosabb épületeknél már korán, a XVIII. század végén megjelent az állószékes tető. 164 A tető fedésére még a századfordulón is szinte kizárólagos volt a zsúp, a Balatonhoz közeli helységekben pedig a nád. 105 Jóllehet a háromosztatú ház már a XIV—XV. században általános volt területünkön, szoba-konyhás házakat a mai napig találni, főként a sűrű beépítésű közökben. 166 A helyiségek, mint a füstöskonyhás házak elterjedési területén általában, mind különbé járatúak. E hagyomány erejére mutat, hogy még a szabadkéményes konyhájú házak közt sem ritka, hogy az egyes helyiségek a tornácra nyílnak. 167 A Balaton-felvidéki népi építkezés egyik jellegzetessége a sokféle változatban előforduló nyitott tornác (10., 11., 12., 16., 18., 23., 26. kép). A nyitott tornácoknak a különbejáratú helyiségek előtt közlekedési és az időjárás elleni védelmi funkciójuk volt. 168 Bár a tornácok kedvelését, elterjedését ilyen funkcionális okok elősegíthették, számos példát találunk arra is, hogy szabadkéményes házaknál, a pitvarból nyíló helyiségek előtt is épült tornác, ami a hagyomány erején túl arra is mutat, hogy a tornácoknak mindig volt esztétikai, rangjelző szerepe is. 169 A reneszánsz és barokk elemek kései megjelenésével és sajátos népi átformálódásával, a kisnemesi kúriák közvetítő szerepével a szakirodalom már többször foglalkozott a Balaton-felvidéki népi építészet kapcsán. 1 ' 0 Legkorábbi datált tornácos épületeink a XVIII. század közepéről származnak, s többségük kisnemesi portán állt. 171 Virágkoruk a XIX. század közepéig tartott. A XIX. században már parasztházaknál is általánossá vált a tornácok építése. 172 A múlt század utolsó negyedétől kezdve már inkább csak német falvakban épültek nyitott tornácos házak, magyar falvakban a meglevőket is kezdték átalakítani. 173 A nyitott tornácok a kőépítkezés egész területén megtalálhatók, leggyakoribbak a Balaton-felvidéken és a Veszprémi járásban. 1 ' 4 Még a kőépítkezéssel határos területeken, föld- és vályogházaknál is elterjedtek. A tornácok korai általánossá válása összefügg a kő építőanyaggal is, ez ui. lehetővé tette a tornáccal növelt szélességű épületek emelését, boltívek készítését. 175 Bár a tornácok majd mindegyik változata mind szabadkéményes, mind füstöskonyhás házaknál is előfordul, 176 néhány szabályszerűség a meglevő emlékanyag alapján körvonalazható. Zárt tornác füstöskonyha előtt funkcionális okokból ritkán épült. 177 Ugyanakkor füstöskonyhás házaknál leggyakoribb a pilléres, lepadlásolt tornác (11., 26. kép), ahol a pillérek gyakran boltívvel kapcsolódnak a ház homlokfalához. 178 Ez a tornáctípus valószínűleg azért terjedt el már korán széles körben, mert építése nem kívánt különösebb mesterségbeli tudást, boltozástechnikát. így már a XVIII. században jobbágyházaknál is megtalálható. E pilléres, harántboltíves tornácú házaknál fordul elő leggyakrabban a keresztmestergerendás födémszerkezet, amely a XVIII. században és a XIX. század első harmadában, épült füstöskonyhás házaknál gyakori, főként területünk nyugati részén. 179 VAJKAI Aurél megfigyelései szerint az oszloposíves tornácok a legfiatalabbak, ezek a rhúlt század közepe óta épültek nagyobb számban. 180 A ma még fellelhető hagyományos tüzelőberendezések és füstelvezetési módok fő változatait múzeumunk lakóházai be fogják mutatni. Területünk XVIII. századi datált épületei közt közel azonos számban vannak füstöskonyhásak és szabadkémény esek. Valószínűleg ez az arány csak a datált épületekre vonatkozik, ezek zöme ui. kisnemesi portához köthető, ahol a szabadkémény előbb elterjedt. 181 A szabadkéményes házak a XIX. század végére már túlsúlyra kerültek, Veszprém megye déli, délnyugati részén azonban napjainkig megmaradtak a füstöskonyhák utolsó példányai. A konyhákban általános volt a hasáb alakú kemence, melyhez tágasabb, főleg szabadkéményes konyhákban kalácssütő kiskemence is csatlakozhatott. 182 A főzés a kemence padkáján, esetleg, vagy alkalmilag (pl. lakodalomkor) a tetején, vagy a falak mentén húzódó „pócokon", „tüszeleken", a kályha fűtőnyílásánál folyt. A kőből, téglából épült kemencéket sok helyen megelőzték a vesszővázas sárkemencék, a „banyák". 183 A hasáb alakú kemencék nemcsak a szilárd építőanyag elterjedésével váltak általánossá. A vesszővázas sárkemencék zöme is a
