Kecskés Péter (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum Közleményei 2. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1984)

Közlemények - K. CSILLÉRY KLÁRA: Komáromi láda 1799-ből

a III. komáromi stílus kezdetét jelző faragásdíszhez nem társult színes festésű — nyilván parasztosnak érzett — virágornamentika.

31 így a most említett csicsói 1810-es menyasszonyi ládán a rokokó kerettel lehatárolt mezőnek egy-egy faragott rozetta a dísze,

32 a csicsói 182l-es ládán pedig a hasonló kialakítású keretben a kisnemes leány neve és a házasságkötés éve kapott kiemelt helyet. Mindebből a III. stílus indításában részes megrendelőknek az az igyekezete érződik, hogy legalább díszítőelemeiben és esetleg színhatásában hasonuljon némiképp az általuk leányuknak adni tudott kelengyebútor a birtokos nemesekéhez. Azt viszont, hogy az a korai klasszicista stílusban kifaragott mintázat, amely a Szabadtéri Néprajzi Múzeum 1799-es menyasszonyi ládáján szabatos tisztaságban és még minden időeltolódás nélkül jelentkezett, az elkövetkező évtizedekben azután folyamatosan egymás mellett létezett a rokokó jellegűvel, annyira, hogy egyaránt jellemzői lettek a III. komáromi stílusnak, kétségkívül annak tulajdonítható, hogy maguk a kurtanemes megrendelők is kevéssé voltak tájékozottak a korstílusok mibenlétében. Egyébként nem ritkán a tehetősebb, ruháik számára állószekrényt beszerezni tudó nemesség és polgárság körében — illetve a számukra dolgozó asztalosoknál — sem lehetett ez másként, amint arra példaként szolgálhatnak azok az 1780—90 közt készült darabok, amelyek még lényegében barokk korpuszán

33 közvetlenül együtt szerepelnek a rokokó ívelésű és a fegyelmezett korai klasszicista motívumok.

3

'

1 A kurtanemesek bútorainak az esetében azonban a XIX. században a stíluselemek időbeli sorrendje végülis teljesen elveszti a jelentőségét, hiszen mint korstílus hovatovább mindkét stílusáramlat érvényét múlttá lesz.

35 Ami végül az 1799-es ládán megfogalmazódott korai klasszicista kompozíciót illeti, hogy ez valójában a prototípust vagy az ilyenek egyikét képviseli-e — amint azt a korstílus jellemző elemeinek a hasonló jegyeket mutató későbbi példányokénál sokkal gazdagabb alkalmazása sugallná —, azt természetesen csak az esetleg előkerülő, más XVIII. század végi darabok dönthetik el. Annyi azonban nyilvánvalónak látszik, hogy még ha eleinte kevés számú megrendelő igényelhetett is klasszicista stílusjegyeket hordozó ládadíszítést a komáromi mesterektől, a most bemutatott példányunk semmi esetre sem jöhetett létre teljesen társtalanul. Csak ez biztosíthatta a majdani hosszú továbbélést, egyben pedig az induláskori variánsok a későbbi változatosságot. Egy pillantást vetve a kompozíció utóéletére is, igen szembetűnő a gyors eltávolodás a következők folyamán a korai klasszicista stílusideáltól, ami azután magával hozta a meghökkentő metamorfózist is: a gyökeresen eltérő jellegű motívumok hozzáidomulását a komáromi műhelyek hagyományos virágozásához. Már ennek a folyamatnak a megindulása olvasható le arról a példányról, amely —• amennyire ismerem — időben a legközelebb áll az idevágó díszűek közül a Szabadtéri Néprajzi Múzeum 1799-es ládájához. Ez a klasszicista faragású láda 1807-ben készült és Bodajkról (Fejér m.) került elő (3. kép).

36 Noha a bevésett motívumoknak vörös és zöld színezéssel adtak hangsúlyt, az alapszín sötétkék tömegének köszönhetően lényegében ez sem áll távol a kortárs „úri" bútoroknak színezéstől tartózkodó látványától. Faragott díszítménye viszont, mely az 1799-es példányunkkal szemben a korai klasszicista motívumokból csupán kettőt, a füzért és a négyzetbe foglalt sarokrozettát használta fel, annál egyértelműbben vall az ornamentika aktualizálásáról való lemondásról. Emellett az egykor egyértelmű babérfüzéreknek — amelyek itt már rokokósan természethű tulipánszálat fognak körül — a lelógó végei egészen vaskosra is duzzadtak, erősen stilizált tulipánbimbókhoz hasonlóan. Hogy az alkotó is virágnak kívánta láttatni őket, azt vörös színük mutatja, aminthogy a vörössel hangsúlyozott sarokrozetták is valóságos rózsáknak tűnnek. Az előképtől való ilyen irányú eltérés annál inkább figyelemre méltó, mivel a bodajki láda tulajdonosa, Ruza Anna, akárcsak az előbbiekben ismertetett, közel egykorú faragott díszű komáromi ládáké, szintén kisnemes leány volt.

37 Figyelembe véve azt is, ami megállapítható volt a rokokós faragású keretezéses ládák esetében, valószínűnek látszik, hogy a korai klasszicista füzérdísz az új szerzeményű kisnemesi ládánk 1799. évi készülténél mintegy két évtizeddel később, a XIX. század első negyedének a vége felé jelenhetett meg a jobbágymenyasszonyok komáromi ládáin. Egy 1835-ből való, igen jellemző változaton a már teljesen átértelmeződött, kivirágozódott füzérrel találkozunk, szigorú szimmetriával felépített középső tulipántő körül. Itt már nem csupán a füzérvégek nyíltak szét szabályos tulipánfejjé, de a sarokrozettákból is leveles-virágos képződmények ágaztak ki, 3. kép. Faragott díszű mező kisnemes leány kelengyeládájáról (1807) Készítőhely: Komárom, lelőhely: Bodajk (Fejér m.). István király Múzeum, Székesfehérvár