Kecskés Péter (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum Közleményei 2. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1984)

Közlemények - K. CSILLÉRY KLÁRA: Komáromi láda 1799-ből

4. kép. Jobbágyleány számára készült kelengyeláda (1835), komáromi műhelyből. Xántus János Múzeum, Győr sőt a középső szakasz eredetileg függesztett voltát sem vette tekintetbe az alkotó és ebből is szétterülő levelű, kibomlott szirmú tulipánt formált (4. kép).

38 Nemességre utaló jelzés nem lévén, valószínűnek látszik, hogy jobbágy gazda leánya ment ezzel a ládával férjhez. A klasszicista faragott füzér alkotóelemeinek virággá transzformálása ellenére azonban ez a láda ismét egyszínű, barnára festett. Ámde az alakulás betetőzéseként, a komáromi III. stílus utolsó fázisában — úgy, ahogy az a rokokós faragású ládákon is történt — végezetül a hagyományos színes virágornamentika is beleplántálódott a faragott füzérdísz képezte keretbe; majd ebben a formában átment a klasszicista füzérdísz egyes a komáromi hatására kibontakozott helyi stílusokba is, így a hartai bútordíszítésbe. Az alakulásnak ezt az állomását 1840-es évekből datált példányok már teljes kifejlettségében mutatják.

39 Az összefüggéseiben az eddigiek során bemutatott 1799-es datálású komáromi láda mindazonáltal korántsem egyedülálló a magyar néprajzi anyagban annak a magától értetődő ténynek a szemléltetése tekintetében, hogy a motívumátvételeknek még a megfelelő korstílus általános virágzása idején kellett megtörténniük. Hogy csupán egyetlen ilyen tárgyra hivatkozzunk, megmaradva a korai klasszicista művészetnél is, szintén a kortársi stílus jó ismeretének köszönheti — talán a nagyváradi rajziskolában nyert képzés nyomán — a díszítményét a Néprajzi Múzeum 1798-ból datált mezőtelegdi (Tileagd, v. Bihar m.) cserép tükörkerete.

40 A mi 1799-es komáromi ládánk különleges jelentőségét az ilyenféle magános darabokkal szemben az adja, hogy egy olyan asztalosközpontnak a terméke, amely országosan is a legfontosabb, a legkiterjedtebb vásárkörzettel bíró és így a legnagyobb hatású volt. Az itteni, menyasszonyi ládakészítésre specializálódott műhelyekből szétáramlott nagyszámú tárgy jelentősen megkönnyíti a most vizsgált objektumunknak viszonyítását, a jellemzői általános vagy egyedi voltának megítélését, nemkülönben az általa képviselt újdonságok hatásának lemérését. Nem utolsó sorban az a körülmény is emeli a Szabadtéri Néprajzi Múzeum újszerzeményű ládájának értékét, hogy olyan presztízstárgyak csoportjából való, amelyeken nem csupán a datálás volt viszonylag gyakori, de a tulajdonos nevének és az esetleges nemesi származásának a jelzése is. így ez az 1799-ben kisnemesi leány kelengyéje számára készült láda hasznos adalékként szolgálhat a PaládiKovács Attila által legutóbb sürgetett kutatásokhoz is,

41 annak a meghatározása érdekében, hogy miben állt a kisnemesség szerepe a kortárs művészeti stílusjegyeknek a népművészetbe való átszármaztatásában. Közelebbről vizsgálva, a mi tárgyunk egyben tanulságosan példázza a kurtanemesség kultúrájának kétarcú voltát, hirdetve egyrészt erőfeszítését a középnemességhez való igazodásra, de másrészt tükrözve is ennek reménytelenségét. Segítségével hitelesebben ítélhető meg a továbbalakulás, a mintaszétesés és újjáértelmezés emlékanyaga is. Megismerése különös élességgel világítja meg, hogy miként veszi kezdetét az ugyanezen kisnemesség részére előállított példányokon a következő évtized során a mi 1799-es ládánkon még korszerű díszítményeknek az „elparasztosítása", aminek az aktív igénylése avagy passzív elfogadása egyaránt természetes velejárójának látszik annak a kényszerű folyamatnak, amelynek az eredményeként végbemegy az ilyen „tulipános" ládákat a komáromi asztalosoktól megrendelő társadalmi rétegnek a beletagozódása a jobbágyparasztság tömegeibe.