Kecskés Péter (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum Közleményei 1. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1980)

Közlemények - GRÁFIK IMRE: A makói paraszt-polgár ház

0 1 2 3m 5. kép. A lakóház és kerítés utcai oldala s ilyenformán nincs szükség az újraépítési tervben az épület alaprajzi kiosztásának megváltoztatására. Az alaprajzi megosztás fenntartását a recens anyagon túl a szakirodalom is indokolja, összefüggésbe hozva a ház egyes helyiségeinek használatával, szerepváltozásaival: „A megduzzadt szükségletek az ereszalja kifejlesztésével elégülnek ki. A teljesen nyílt ereszalja maga is alkalmas tartózkodási hely, de az utcafelőli véget mind gyakrabban beépítik kis szobácskának a tanyaiak vagy a fiatalok számára, az alsó végét pedig konyhának, miáltal a pitvarkonyha előszobává szabadul."

10 A lakóház falazata ún. vertfal, mely a korabeli makói lakóházak építésében általános.

11 Az épület, mint általában a vertfalú épületek, alapozás nélkül készült, az idők során több helyen vályogtéglával ill. égetett téglával aláfalazták. A falazat átlagos vastagsága eléri az 50 cm-t. A falsíkok kívül és belül tapasztott-vakolt felületűek, továbbá meszeltek ill. festettek. A falfelületek a többszöri tapasztás-vakolás, valamint meszelés következtében egyenetlenek. A tornácoszlopok és az összekötő mellvéd falazatának anyaga helyi égetésű tégla. A burkolatok az épület egyes helyiségeiben eltérőek. A felmérési állapot több helyiségben átalakítás eredményeit rögzíti, ezek esetében az eredeti burkolatot állítjuk vissza. Ennek értelfnében a lakóház előtt húzódó udvari járda helyi égetésű, lapjára fektetett, kötésben elhelyezett téglaburkolat. Ugyanilyen megoldású a tornác is. A megemelt tornáchoz lépcső vezet; három sor égetett téglából rakott, élére állított elhelyezésben. A kis szoba, utcai szoba, előszoba-konyha, valamint a belső szoba