Kecskés Péter (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum Közleményei 1. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1980)

Tanulmányok - BALASSA M. IVÁN : Dél-Borsod település- és építéstörténetének vázlata (A Szabadtéri Néprajzi Múzeum Közép-Tiszavidék tájegysége)

kultikus jelentőséggel felruházott elem már kiszorulóban van, a padláson tárolt kukorica sem játszhatott szerepet.

180 Van viszont az északi magyar lakóháznak egy olyan eleme, mely miatt szükségessé válhat ezen a ponton a mestergerenda alátámasztása — ez pedig a padláson lévő fekvő kémény, a „kis kemence", mely a szobában lévő belülfűtős, függőleges füstelvezetésű, azaz „kürtös" kemence kürtője felett a padláson található, és szerepe az, hogy a függőlegesen felszálló, esetenként lángot és szikrát is tartalmazó füst útját megtörje, lángtalanítsa és szikrátlanítsa. Ezek a fekvő kémények sárból, vályogból, esetenként kövekből is készültek/

81 és BAKÓ Ferenc szerint: „Bár adat nincs rá, de feltételezhetjük, hogy ez a fekvő kémény már akkor megjelent a palóc házban, amikor a kemence szája felett még nem volt kürtő, csak füstlyuk a mennyezeten."

18 2 Ennek a fekvő kéménynek meglehetősen nagy súlya volt, a tartóelemei három sarokponton biztos alátámasztást kaptak (a szoba-második helyiség falánál és a hátsó hosszú homlokzat felől), de a negyedik ponton csak a mestergerendára támaszkodhattak fel. Ugy vélem, hogy ez a statikai bizonytalanság magyarázza azt, hogy a mestergerendát itt, nem messze az ajtótól, mindig nagyon közel a tüzelőberendezés sarkához, vagy a padkájába beépítve feltámasztották. Ezt a véleményemet látszik az is alátámasztani, hogy a háztípus északkeleti területén, ahol a belülfűtős kemencék füstelvezetésének más módja, a ferde füstelvezető, a kabola ismert, nem ismert a boldoganya. A boldoganya meglétét az alföld északi peremvidékén így az magyarázhatja, hogy korábban itt is ismert volt a belülfűtős, kürtös kemence,

18 3 az alföldi típusú boglyakemencére való váltás után azonban ez, a közben némi kultikus tartalmat is nyert szerekezeti elem funkció nélkül megmaradt. Ez viszont arra vall, hogy nemcsak a Mezőkövesdtől alig néhány kÜométerre északra lévő Tardon ismerték egykor az északi magyar ház egyik alapvető jellemzőjét, a kürtös kemencét, hanem magán Mezőkövesden is. A Mezőkövesden rendkívül jellemző féloldalas szabadkémény is meggondolkoztató következtetésekhez vezethet. A kémények ilyen megoldása eleve kizárja a két kemencés házat, de ami még ennél is fontosabb, az alföldi magyar ház középpadkáját is. A megye déli részén, ahol a középpadka, mint ezt korábban bemutattuk, ismert volt, nem találkozunk ezzel a kémény megoldással, még szoba-konyha-kamra elrendezésű épületeknél sem, Mezőkövesden viszont a középpadka emlékanyag hiányzik teljesen, így a féloldalas szabadkéményt is olyan jellemzőnek tarthatjuk, mely arra utal, hogy a mezőkövesdi ház eredetében az északi magyar, és nem az alföldi magyar háztípushoz tartozik.

184 Végezetül egy funkcionális kérdést is érintenünk kell, mégpedig azt, hogy a mezőkövesdi ház harmadik helyisége a kamra, hasonlóan a tőle északra eső területekhez, 21. kép. Tiszatarján, Árpád u. 33. sz. lakóház