Fehér Erzsébet szerk.: József Attila válogatott levelezése (Új Magyar Múzeum. Irodalmi dokumentumok gyűjteménye 11. Budapes, 1976)

Jegyzetek

Mindig fél hétkor kelek, mivel ébresztőórám van, pedig két vagy három óra előtt nem tudok elaludni. No, de fog ez menni, mert kell ós mert nagyon akarom: még két hónap ós jön a tavasz. S ez minden. Megkaptam a schillingeket, amelyeket küldtél, s ez az oka, hogy két kilót híztam. így hát, e pillanatban ötvenhat kilót nyomok teljesen meztelenül, sajnos, gondolatokkal együtt, amelyeknek értéke még egy krajcár (centime) sincs. Közbeszúrom még, hogy én vagyok a legvidámabb ember, aki sohasem alszik. Ezért van az, hogy az ember — éjfél felé — saját verseit mormolja: Aludj, egy vén és fáradt fa elrepült ós megpihent a legkönnyebb felhőn . . . De hagyjuk ezt. Szeretném tudni pontosan, mikor küldesz pénzt — mindig csak ezt. Lakbért minden hónap 19-én fizetek. Mostantól fogva egyedül leszek, ugyanebben a szállodában, egy másik szobában, azaz szobácskában. Még egy újság van. Az új L'Esprit Nouveau, amely most jelent meg, februárban kiadja öt-hat versemet, amelyeket jómagam és Seuphor szerkesztő úr fordítottunk franciára úgy, hogy miután én lefordítottam őket, ő kicsiszolta a ritmust s a nyelvet ós most szintén javítja a következőket: Együgyű ének (a ,,Jel"-ben jelent meg); Aludj; Anyám a mosásban gyászkoszorú; Tiszta szívvel. Ez az oka, hogy egyetlen levelet se írtam nektek: megjelenésem után szándékoztam írni, hogy örömet szerezzek. De azt hiszem, nem tesz semmit. És most ide hallgass, pupák ! Én magam új költeményt írtam franciául, amely a L Humanité-ban fog megjelenni. Csatoltan küldöm itt neked. Hogy vagytok? Etus kisasszony írhatna. Uraim és hölgyeim, fogadják legszívélyesebb üdvözletem és legmélyebb érzéseim kifejezését ! Csókollak benneteket A A második félév az egyetemen e hónap végén kezdődik. A beiratkozás szintén. Eddig még nem kaptam csomagot. Szerető A A csatolt költemény nem a L'Humanité-ban jelenik meg, hanem a Clarté-ban, főszerkesztő Barbus. [Sic!] A felserolt versek József Attilától származó francia fordításait nem ismerjük — kivéve az Aludj e levélben közölt néhány sorát. Franciául írott verse valószínűleg a Citant de prolétaire (ezt csatolja Galamb Ödönnek 1927. jan. 23-án írott leveléhez is). — Tudtunkkal nem jolent meg a francia lapokban. (Vö.: JAÖM I. 449.)