Fehér Erzsébet szerk.: József Attila válogatott levelezése (Új Magyar Múzeum. Irodalmi dokumentumok gyűjteménye 11. Budapes, 1976)

Levelek

ről, amely a legkérgesebb lelkű kocsissal szemben is embertelen orvtámadás volna, olyan neveletlen hangon, mellyel szemben (persze csak a hanggal szemben) egy Babits Mihály teljesen védtelen, ha csak el nem felejti, ki nem tépi magából évtizedek óta gyülemlő kultúráját s végig nem járja ehhez még a nyelvművelés ama lebujait, melyek az Ön egyedül eredményes és megértett iskoláinak látszanak. Általánosan tisztelt, nagyratartott költő ! Épen ez az ! — mondja erre Ön. Ki nem látja, hogy Ön a bálványdöntögető pózában kéjeleg ? Ki nem látja az acélizmu héroszt, amint nekiront a hétfejű sárkánynak, a közvéleménynek, neki a bálványnak, az ,,elme öngyilkosainak" és általában aminek lehet? És ki nem látja az ifjú hős hasonmását, aki tátvafeledett szájjal nézi, csodálja, bámulja a titáni müvet — miután előbb jól megnézte ama nagyobb bálványt döntögető Kosztolányi Dezsőt s ugy találta, hogy annak egy fogában sem esett kár és hajszálai is egyenesek ? Igen, ez mind jól látszik. De Ön, aki a műbirálatot természettudománynak, a természettudományt pedig szőrszálhasogatásnak tartja s a szabatos fogalmak hivének vallja magát, mit akar a nyákokkal, leköpésekkel, hullákkal? Ezek a „tárgyi" kritika fogalmai? Nem, ezek csak durvaságok. Lelke mélyén talán ön mégis érzi, hogy képtelen egy becsületes tanulmányt megirni s ezt akarja ilyesmivel takargatni. De mi akkor itt a „tárgyi", az Istenért ? Csak azt hallgatta volna el. Mondta volna, hogy dühös kritikai tanulmány, pukkasztási célzatú tanulmány, irt volna alcimül valami üstökös káromkodást, tudom is én mit csak annak a szerencsétlen tárgyiasságnak hagyott volna békét, ha már a cimlap után úgyis rögtön b-listára tette. Mert mi az ön kritikai módszere? Egy mellékmondatban bejelenti, hogy az aprólékon kezdi. E ci men kiszakít a kötetből néhány sort, melyet értelmetlennek tart, (egy mondat értelmetlensége relativ dolog s ha ön valamit nem ért meg, még nem feltétlen szükséges a józan ész nevében nyilatkozni, egyébként a kipécézett sorok szerintem sem szépek), rosszindulatú szőrszálhasogatást müvei velük és (ó lelkiismeretes természettudós) e rosszra vadászó, hebehurgya és különben is roppant kis anyagon eszközölt analízis után ontja magából a felelőtlen általánosításokat. Szőrszálhasogatásaiban ijesztően