Fehér Erzsébet szerk.: József Attila válogatott levelezése (Új Magyar Múzeum. Irodalmi dokumentumok gyűjteménye 11. Budapes, 1976)

Levelek

tére elintézni, mert nagyon köt mindenféle mindenkihez és viszszavonulásom, azt hiszem, félreértik. írógéped nálam van és hasznos szolgálatot teljesít. — Kecskékkel újabban ritkán jövök össze, — vasárnap a gépért fölszaladván találkoztam vélük, Gotiéknál. Pénteken este együtt leszünk, úgy hiszem, Goti fészkében. ölel, csókol Attila 165 JÓZSEF ATTILA - VÁGÓ MÁRTÁNAK Pest, 1928. nov. 9. Kicsikém, Mártikám ! az este Anya javaslatára visszamentem a fiúk közé, fönn voltam Rónáéknál. Korán eljöttem Palival, Aladárral és Fenyővel. Aztán szépen lefeküdtem. Fejemre húztam a paplant, hogy a szomszéd szobában meg ne hallják és sírtam, amilyen keservesen csak sírni lehet, egészen reggelig. Mártikám, ha láttál volna, talán-talán nem gondolnál annyi mindent össze felőlem. Reggel megjött leveled. A könny kibuggyant a szememből, de már nem zokogtam. Most délután öt óra van, mostanáig fetrengtem ide-oda, nagyobb örömére a hűtlenségről szóló pszichológiai tanácsadóidnak. Mennyi mindent elhatároztam reggel 9-től délután ötig ! Elhatároztam, hogy meghalok. Elhatároztam, hogy nem ölöm meg magamat, hiszen lassacskán most már úgyis elpusztulok szemeid előtt és legalább megtudod, hogy mégse csupán a csinos nő után szaladtam benned. Ha volt volna negyven fillérem, hogy azonnal postára adhassam a legutóbb küldött 2 fontot, akkor megtettem volna, anélkül, hogy egyetlen szót is írjak melléje. De mit csináljak, bélyegeimből kifogytam, egy hete mindössze 1 fillérrel rendelkezem, és hiába őrzöm küldött pénzedet, nem tudom visszajuttatni és nem tudom azt se, hogy ezzel a levéllel mikor adhatom postára. Hiába szeretlek tehát olyan nagyon, szabad verset írnom Rólad, de ezenfölül csak elpusztulnom szabad, óh, úgy látom, nem is szabad, hanem kötelező. Hiszen a Kecskeméti fiúk, a