Fehér Erzsébet szerk.: József Attila válogatott levelezése (Új Magyar Múzeum. Irodalmi dokumentumok gyűjteménye 11. Budapes, 1976)

Levelek

tudom, nem teszem-e tönkre életedet, nem tudom, nem teszed-e tönkre életemet ! Nem tudom a férjem leszel-e, és nem tudom a feleséged leszek-e. Attila, ha tudsz, menekülj, légy szabad, ne légy rám komoly tekintettel ! Én nem bízok a saját jellememben, ezerszer összetörtem már, ezerszer újra felkeltem, nem ismerem saját törvényeimet, saját határaimat, jóságom, rosszaságom, önzésem és önzetlenségem határait. Egy biztos: roszszabb és önzőbb vagyok, mint amilyennek ismersz. Nagyon szeretlek és nagyon szenvednék nélküled, de mégsem érzem jogomnak, hogy szabadságodat kezemben tartsam, mert nem él bennem egy halálos mindent lebiró biztonság, hogy ezt kell tennem. Nem akarom, hogy ,,a frász törjön", hogy szenvedj miattam. Amig örömöt okozok csak Neked, addig rendben van, de hogy a szenvedésedet vállalhatom-e nem tudom. Ah, ez mind marhaság smonca. Kell hogy lássál és lásd a szituációt: szerelmes vagyok beléd, azonkívül minden bizonytalan. Anyáék tényleg megkínoztak, de nem tehetnek róla. Fiacskám, talán jobb volna Neked, ha szabadulnál, ha mennél vissza régi független szabad saját életedbe. Emlékezz, magad mondtad, nem tudod magad férjnek elképzelni és én sem tudlak annak elképzelni, sokáig szabadnak kellene még lenned, én meg képtelen vagyok egy viszonyba belemenni, egyszerűen lehetetlenség számomra, belepusztulnék, Te meg talán a házasságot, hivatalnokságot nem fogod bírni és így az életet én se. Én nem tudok már semmit, egészen beteg vagyok, nem tudok már semminek örülni. Szeretném ha boldog volnál, szeretlek, de én, én jellemtelen vagyok. Attilkám Isten áldjon meg és legyen mindig Veled. Márti 164 JÓZSEF ATTILA - VÁGÓ MÁRTÁNAK Pest, 1928. nov. 5. Kicsi, édes bogaram, Mártikám, nagyon boldog vagyok, mert nagyon okosan írsz, eltekintve attól, hogy ez az első komolyan elgondolt leveled. Jobban örülök, mint amennyire el voltam keseredve, — hogy miért, azt