Fehér Erzsébet szerk.: József Attila válogatott levelezése (Új Magyar Múzeum. Irodalmi dokumentumok gyűjteménye 11. Budapes, 1976)

Levelek

középen rádió volt felszerelve sok szócsővel és mi fent a legfelső karzaton egész komikusnak láttuk azt a csöpp kis embert lent ágálni beszélni ahoz az erős hanghoz ami fent hallatszott. A beszédek persze Pesten is olvashatók. — A kisfiúk múltkor megbokszoltak a munkásklubba; azóta egy anya-tanácsadó helyen is voltam, másállapotos, szoptató és gyereket nem akaró nők tömegesen vonultak fel (érdekes, hogy utóbbiak legkisebb számban) tanácsokért, én persze csak néztem és hallgattam. — Irj ! Irj ! Irj ! Csókol Mártid 162 JÓZSEF ATTILA - VÁGÓ JÓZSEFNÉNAK Pest, 1928. nov. 1. Kedves, jó Vilma Néném, — A küldeményt még annakidején megkaptam. Csak most köszönhetem meg, mert egyrészt csak délutánonként voltam szabad, ilyen időben pedig telefonálni nem akartam, másrészt pedig, és ez a tulajdonképpeni ok, a kedvetlenségek sorozata ért közvetlenül a küldemény öröme után. És én legalább is olyan szépen akartam megköszönni, amilyen jól esett. Nem is a csomag tartalmának jó íze áradt szét bennem, hanem Vilma nénémnek jósága, kedvessége és velem való gondolása. Szépecskén fogyogat is, én meg oly erősödésnek indultam, hogy Jóska bácsi is elhűl majd, ha meglát. — Egyébként külső körülményeim után ítélve ujjonganom kellene: Vámbérvnek Pintérről szóló félig kész cikkem annyira tetszett, hogy fölolvasta a Századunk véneinek, Pista bácsi pedig 40 pengő előleget nyújtott át. Ezenkívül is befutott régen esedékes kétszer tizenöt pengőm, úgyhogy vehettem egy pár fekete cipőt is, amire a fekete ruha kötelezett. Elseje táján rég nem hallottam ilyen táncmuzsikát kedvetlenségemnek egészen más oka van, amelyen sajnos csak úgy lehet segíteni, hogy elviseli az ember. Kedves Vilma néném, szebben, illetve szépen szerettem vol-