Fehér Erzsébet szerk.: József Attila válogatott levelezése (Új Magyar Múzeum. Irodalmi dokumentumok gyűjteménye 11. Budapes, 1976)

Levelek

a kettőnk összeforrt életét. Ez a nyár előtt nem lehetséges, és te arról sem nyugtatsz meg, hogy ez majd legalább a nyár után megtörténik. Fönn voltam Erdőséknél, elbeszélgettünk a diákok tüntetéséről. A családi bajokat (már nem is bajaim) is elmondtam, hiszen úgy vettem észre, hogy négyünk közül (Makai, Etus, Lucie, én) csupán én voltam egyedül őszinte. Ez utóbbit ugyan nem mondtam el, de ez is elég ok arra, hogy rájuk való tekintet nélkül könnyítsék magamon. Már lényegében és elemeiben is túl vagyok az egészen. Kedveském, kis kenyerem, ölel és csókol Attila 161 VÁGÓ MÁRTA - JÓZSEF ATTILÁNAK London, 1928. Okt. [26?] Szombat. Drága egyetlen Attilkám, két leveled jött meg. Drágám nem Te izgattál fel és ne ígérgess ilyen kegyetlen dolgokat, hogy ezentúl csak pontosan válaszolsz leveleimre ! Egészen maguktól adódtak ezek a kérdések bennem és nem először, de talán ezredszer életemben. Én mindig örültem, ha Te mint felnőtt leterrorizáltad eszem produkcióit és nem törtem sokat fejemet közeledben és zavarosságaidat is valahogy az időre akartam bízni és akarom most is. És nagyon rendbe van, hogy Te mindig megelégszel pillanatnyi állapotodnak megfelelő fogalmazásokkal és nem is magyarázatokkal. Engem talán 16 éves korom óta a végső kérdések gyötörnek, állandóan fel vagyok tulaj donképen készülve a halálra, de mint magad is írod, nagyon szeretem a világot és mindenáron próbálom belevetni magamat és hiszen ezer alkalmas ösztönöm sőt mondhatnám tehetségem is van erre, próbálom megvetni valahol a lábamat, ahonnan kiindulhatok, megösmerésre. Tavaly mikor elkezdtem készülni a tavaszszal lerakott vizsgáimra, úgy gondoltam, hogy ismeretelméletet,