Fehér Erzsébet szerk.: József Attila válogatott levelezése (Új Magyar Múzeum. Irodalmi dokumentumok gyűjteménye 11. Budapes, 1976)

Levelek

Makó, 1921. febr. 20. Kedves Lucie, írtam haza egy német levelet, melyben kérlek, hogy légy szíves küld el a bélyegeimet. Nem tudom, hogy meg-e kaptad, mert Választ nem kaptam eddig, pedig tíz napja van már, hogy föladtam. Itt bajok vannak a kréta körül. T.i. nem tudok rajzolni és maga a rajztanár is azt mondta, hogy menjek át görögre, mert egész biztosan elbukom. Én nagyon szívesen átmegyek, csak ahhoz írásbeli engedély szükséges; azért kérlek küldj írásbeli engedélyt, hogy átmehetek görögre. Nem kell félni semmit, mert görögül magánszorgalomból tanultam annyit amennyit végeztek, egy osztálytársam jóvoltából. Azt mondják, hogy a szükség a legnagyobb úr, ergo én vagyok a legnagyobb úr mert szükségem volna ruhára, mert több folt nem fér el a kabátomon. Im itt egész költő leszek, illetőleg nem költő, hanem szónok, mert a latin azt mondja: „Poeta nascitur, orator fit." Egy dolgozatot kellett írni: ,.Beszéd a háború ellen." és a fiúk az enyémet találták a legjobbnak. Mához egy hétre lesz a javítás, akkor az eredményt is megírom. Ugyancsak irtam egy verset (többek között) amit a magyar tanárom nagyon jónak talált mondván: ,,Van benne érzés, gondolat, és igazán dicséretére szolgál." ö maga adta át az önképzőkörnek, s ott maga a tanár elnök fogja felolvasni 27-én. Az eredményt illetőleg a bírálatokat szintén elfogom küldeni. Itt az a költemény: Homály borult az erdőre... Homály borult az erdőre, A csend susog ki belőle. Denevér száll, szól a kuvik, Lassan a hold előbuvik.