Fehér Erzsébet szerk.: József Attila válogatott levelezése (Új Magyar Múzeum. Irodalmi dokumentumok gyűjteménye 11. Budapes, 1976)

Levelek

Idő múlik, felhők jőnek, Egyenesen az erdőnek. Ott megállnak, némán várnak: Áldást adnak a határnak. Majd legyőzi őket a hold: Tolvaj éjbe fénykévét told. De lassanként sápad fénye: Futtatja a nap fölénye. Tülköl a gyár, szól a madár. „Talpon legyen mindenki már!" Hol van az éj? A múlté lett: Újra itt van, él az élet. Kérlek küld el róla te is a bírálatodat. Mond, nem-e lehetne a húsvéti csomag helyett pénzt küldeni ? (Az ötven Koronákon kivül.) Ha lehet, küld inkább a pénzt. Bocsásd meg, hogy olyan kapkodva írok, de nem találok kifogást, mentegetődzést. Csókol Attila, a hírneves költő, melyet nem szül kettő, sőt három emberöltő. Attilának tetszik, ének, tánc és séta, O az édes szavú aranyos poëta, Hozzá más költő, csak analfabéta. (Nem én írtam!?) Kedves Eta, köszönöm a leveleidet, de nem tudok rá válaszolni, mert nem írtad meg a címedet. Csókol Attila