Fehér Erzsébet szerk.: József Attila válogatott levelezése (Új Magyar Múzeum. Irodalmi dokumentumok gyűjteménye 11. Budapes, 1976)

Levelek

veszélyes az, ha a költő igy kivülről nézi magát és ő fogadni merne, h. azok a legjobb verseid, amiket minden komolyan vovés és szándékosság nélkül irez. És egy költőnek világokat kell enni, hogy gazdag legyen, Te meg nagy intelligenciád ellenére csak egészen gojos felületességgel tanulgatsz és foglalkozol dolgokkal, sohse olvassz eredeti komoly forrásmunkákat stb. egyáltalán semmit sem ismersz a világból alaposan, annyira csak a magad fejlődése foglalkoztat. Pedig költőnél, kinek anyaga csak ő maga végeredményben ezerszeresen fontos, hogy ez az anyag tiszta legyen stb. Lehet, h. ezek nagyképűségek és én sokmindenben ellent is mondtam neki és egész illetlenül védelmedre keltem. De végeredményben erre nem is volt szükség, nem akart ő támadni Téged, sőt éppen aggódva látja veszélyoit sorsodnak és müvednek, mint mondja. Nem tudom, egészben mennyire van igaza. De emlékszel egyszer idéztem neked az evangéliumból: ,,Ki meg akarja tartani életét, elveszti azt, ki pedig nem akarja megtartani, elnyeri azt." És még egyet Jánosból: Ha búzaszem a földbe esik és nem hal meg (nem porlad el?) egyedül marad, de ha meghal, akkor sok-sok gyümölcsöt hoz. (Erre pontosan csak németül emlékszem: „Wenn das Weizenkorn in die Erde fällt u. nicht stirbt, dann bleibt es allein, wenn es aber stirbt, dann bringt es viele Früchte". Persze ilyeneket a Kecskének nem lehet idézni, mert akkor rögtön rádolvassa, h. milyen nagy tévedés azt hinni, h. ezek a bölcseségek először az evangéliumokban foglaltatnak, már 400 évvel előbb Ézsajás megmondta, h. stb. stb. Ijjesztöen sokat tud minden ágában a tudományoknak szegény. Attilkám, drágám Isten veled. 142 JÓZSEF ATTILA - VÁGÓ MÁRTÁNAK Pest, 1928. szept. 12. Drága gyerök, nyugodj meg, nem tanulok németül, inkább kocsiba fogom az ördögöt, az úgyis jobban illik hozzám. Ha tüzes is, a jó kocsis féken kell tartsa. Meg aztán annyi tájék van a világon, hogy az