Fehér Erzsébet szerk.: József Attila válogatott levelezése (Új Magyar Múzeum. Irodalmi dokumentumok gyűjteménye 11. Budapes, 1976)

Levelek

én — éppen az imént mondottak miatt bajosan tudnék kivárni. Most hát arra kérném Professzor urat, hogy — amennyiben a közlés lehetősége még fenn áll — méltóztassék a honoráriumot még a megjelenés előtt éspedig minél hamarább nékem elküldeni. Azonkívül szeretném, ha Professzor úr helyet adna kritikai írásaimnak is. Megdöbbenve tapasztaltam, hogy alapos, formaelemző, tehát tulajdonképpeni tárgyszerű mesterségbeli kritikánk nincs. Ez különösen a verskritikákra vonatkozik; komoly hozzászólás alig akad, mert nem tekinthetjük annak azokat az u. n. „intelligens" és a költő u. n. „lelkét" idéző leíró stílusgyakorlatokat. Márpedig egészséges kritika nélkül nem lehet egészséges az irodalom sem. És ez különösen fontos most, amikor a kontárok roppant tömege nyüzsög a fórumon. Egyelőre a Kassák-csoport néhány emberéről (Déry Tibor, Nádass József, Szélpál Árpád) — szeretnék irni, természetesen nem elvi (Ars Una) hanem tárgyi szempontokból, továbbá Fenyő Lászlóról és Tamás Sáriról és esetleg Szenes Erzsiről (mindhárom a Nyugat embere, Szenes könyve még az ősszel jelent meg.) Azonban már most megjegyzem, hogy mindezeket az írásokat igen szigorúaknak képzelem el — ami nélkül egy új kritikai közvéleményért való küzdelem megindulása el sem képzelhető. Mély tisztelettel várom Professzor úr mielőbbi válaszát. József Attila Bpest, Andrássy ut 6. III. 12. Kérem Professzor urat, hogy Juhász Gyulának adja át nagyon meleg üdvözletemet. 134 NÉMETH LÁSZLÓ - JÓZSEF ATTILÁNAK Budapest, 1928. március 31. Tisztelt Uram ! Elolvastam a verseit; müprimitivségük mögül kiérzem a fölényes művészt, de úgy találom, hogy hangvitele nem olyan nagyvonalú, amilyet ez a modor (mert modor) megkívánna. Ebben a hangnemben, habár más formában Bartalis mar jórészt