Fehér Erzsébet szerk.: József Attila válogatott levelezése (Új Magyar Múzeum. Irodalmi dokumentumok gyűjteménye 11. Budapes, 1976)

Levelek

elélte ön elől a levegőt. Föltétlen tehetsége méltánylásául szeretnék legalább egyet: az Istenem én nagyon szeretlek kezdetűt közöltetni. Kérem ezt tartsa fenn nekünk. Üdvözli: Németh L. 135 JÓZSEF ATTILA - KUNCZ ALADÁRNAK Budapest, 1928. ápr. 25. Kedves Kuncz Aladár, örömmel hallottam, hogy föltüzted zászlóimat az Ellenzék magoslataira és szintazonképp örömmel várom a pénzecskéket. Azonban, mint talán Te is sejted, ez az öröm, a pénzvárás öröme immár igen hosszúra nyúlik és különösen hasizmaim szenvednek emez állandó lelkes örvendezéstől, merthogy hosszas és sanyarú állapotaimban igen kevés előkészítő gyakorlásom volt vala, verébkergető foglalkozású lévén, ilyen hashullámzató derűhöz. Meg hát: ami késik nem múlik, azonban mosolyom késni nem késett, ám tehát mulandóbb is. Amik után meg kell kérjelek, hogy ha már nem küldesz pénzecskét, legalább ígérd, hogy küldesz. A Pásztortüzben jött néhány versemet egy-két nappal ezelőtt láttam csupán, az egyetemi könyvtárban böngészvén. Azonkivül hogy jólesett, semmi köszönetet nem mondok, nehogy elbízd magadat. Különben is erre, szép sorjában, adódnak majd módok. Verskötet kiadásán töröm fejem, azazhogy már egészben ezzel törődöm, ugy gondolkozván, hogy ha már el kell adjam egy tál lencséért üdvösséges verseimet, akkor legalább, amint az korunk követelményeinek és ünnepi szokásainak megfelel, lencse feltéttel c. formában mosolyogjon reám a balszerencse és a sorsharag. Hadvezéri és D'Annunziói (anarchista D'Annunzió) mozdulattal szeretném átnyújtani előfizetési ivemet s ezzel a, bevallom kevéssé pontosan idézett, retorikus gesztussal: korunk költője meghal, de verskötetét eladja !