Fehér Erzsébet szerk.: József Attila válogatott levelezése (Új Magyar Múzeum. Irodalmi dokumentumok gyűjteménye 11. Budapes, 1976)

Levelek

Makó, 1920. XI. 2. Kedves Jocó ! Ma kiadták a szénszünetet, bizonytalan időre. De itt a tanár urak bizonyosnak tartják, hogy Január közepe előtt semmi esetre sem lessz tanítás. Itt az Internátusban sem fűtenek. Olyan hideg van, hogy a két dézsába ami a folyosókon van, és a reggeli mosdáshoz szükséges vizet tartalmazza, belefagyott a víz. Itt most éppen nagy pakolás van. Majdnem mindenki hazamegy. Csak kívülem még hárman maradnak itt. A tanár aki engem tanít az is haza utazik Szegedre, és azt az ajánlatot tette, hogy én is menjek vele őhozzájuk Szegedre. De ez két azaz kettő ezer koronába jönne havonként. És azt mondta még, hogy írjam meg azt, hogy már csak négy hét szükséges a tanuláshoz, úgy, hogy becsületesen az egész anyagot elvégezzük. Én persze nemet mondtam neki, de mivel ő azt mondta, hogy írjam meg haza az ajánlatát és én ezt megígértem neki, csak azért említem. És ha eddig olvastad, nehogy azt hidd, hogy talán követelő lettem, vagy nem volnék megelégedve valamivel, mert igenis én mindennel meg vagyok elégedve és mindenért nagyon hálás vagyok, amit — kérlek szeretettel, hogy — hozd Dr. Ödön tudomására. Ámbár — és ezért hálás lennék az Etának — küldhetnétek egy ici-pici sült tésztát. (Majd azt írtam, hogy kenyeret.) De nem muszáj megvagyok én vígan anélkül is. Kérlek szépen írd meg, hogy ha a tanár is elutazott, — akkor én is hazalátogathatok-e egy-két napra. Azalatt tanulok majd otthon is. De ha nem akkor is, és mindenesetre írj, kérlek. Ja igaz, az iskolában az ötödikes anyagból — magyarból jelesre és latinból kettesnél jobbra feleltem. Ki van elégítve az önérzetem, mert a latin, és történelem tanára, különben osztályfőnököm, mint követendő példát állított a többiek elé. Isten veled! Csókolom az Etát, és mond meg neki is hogy írjon. Attila