Fehér Erzsébet szerk.: József Attila válogatott levelezése (Új Magyar Múzeum. Irodalmi dokumentumok gyűjteménye 11. Budapes, 1976)

Levelek

Makó 920 nov. 13. Kedves Lucie ! avval kezdem, hogy szidd össze az Etát amiért nem ir, Vagy már elfelejtette a gazember Attilát ? A tanár úr elutazott haza, és már egy másik tanit, egy menekült, különben a gymnaziumban rendes tanár. Rémes milyen nehéz a mondattan. Ajaj ! De megy ! Itt fűtünk mégpedig esténként. Kapunk egy pár drb fát és mi megtoldjuk ágydeszkával. Csak hárman vagyunk, de azért semmivel sem kapunk jobbat mint máskor, pedig akik elmentek csak fizetik az internátust. A csomagnak amit feladtál nagyon örülök, és folyton azt sóhajtom: Bár már itt volna! A szénszünetnek Január előtt nem lessz vége, mert a városnak sincs fája, és ha a gymnaziumnak jönne is, a város lefoglalná, mert fontosabb, hogy a közönségnek legyen annyi, hogy legalább főzni tudjon. A korcsolyám hogy hol van ? arról igazán halvány dunsztom sincs. Pénzre égető szükségem ugyan nincs, de hálásan venném ha küldenél, és nem kellene róla elszámolni. Ja igaz, ha van otthon egy magyar—latin szótár, légv szíves küld el. Csókol Téged és Etust Attila A nov 9. leveledet úgy írtad alá, hogy csókol Etus és Attila. Csókol Lucie 2. u.i. Légy szíves külld el a sakkom.