Fehér Erzsébet szerk.: József Attila válogatott levelezése (Új Magyar Múzeum. Irodalmi dokumentumok gyűjteménye 11. Budapes, 1976)

Levelek

A Faguet irodalomtörténetéből tanulok, de még nehezen megy. Ezzel ellentétben, nagyszerűen majdnem perfekt tudok vitatkozni német kollégáimmal. Jövőre Londonba megyek, hogy jól tudjak franciául. Az előbbi azonban mégsem vicc, mert tényleg legalább két idegen nyelv szellemét kell ismerni, hogy az ember az egyiket tökéletesen fölfogja. Bécsben még azt mondtam, hogy schon, nicht, itt már ez a fogalom nicht mehr formájában jelentkezik. A magyar francia szótár első 40 oldalát tudom kívülről, pedig csak négy napja tanulom. Közben próbálok olvasgatni szürrealista verseket és klasszikusokat egyaránt, hogy a szótárból tanult szavak valamilyen kapcsolatba álljanak össze előttem. Valamely olvasmány után a szótárból szavakat kikeresni fölösleges erő és főleg időpocsékolás, mert ugyiscsak meg kell tanulni. Igy azonban napi tíz oldallal egy hó multán kívülről tudom a szótárt és ha közben a felét elfelejtem, akkor is tudok ugy kb. 18.000 szót. Ez napi 600 ill. 1200 szó, míg a múltkor félnapnál tovább, jóval tovább tartott míg 360-t kikerestem és azt még aztán meg is kell tanulni. Ha a szótárral végeztem, újra kezdem — közben a nyelvtant is böngészem, úgyhogy 2 hónap múlva már tényleg tudok annyit franciául, amennyit általában tudnak az idegenek. És akkor már nem 18.000 szóról van szó, mert az elfelejtetteket átismételtem, ugy hogy hatodánál többet [tekintettel az állandóan (beszéd és olvasás közben) szükséges használatra] el nem felejthetek, tehát legalább 30.000 szót tudok. A nyelv szerkezetét már teljesen ismerem s ha megvan a szókincsem, jöhetnek a speciálisan francia kifejezések. Most hogy a német nyelv után vagyok, bár szókincsem nagyon hiányos, a tapasztalatokon okulva kell hogy könnyebben menjen. Megjegyzem, hogy a Feri nem tud franciául, a nyelvtant ismerem ugy, mint ő sőt szóbőségem is van már akkora, mint az övé, de mert én azt tudom, hogy mit jelent az „átváltoztathatóság" (commuabilité) ő pedig azt, hogy appeler, vagy pomme (melyeket én is tudok a tanuláson kivül) tehát meg tudja mondani a patronnak, hogy csináltassa meg mennél hamarabb az elrepedt mosdót, mert a víz rácsöpög a parkettre — ugy tűnik föl mintha többet, sokkal többet tudna, míg én az álom főnévről tudott öt kifejezésemet (még) nem tudom fölhasználni se a péknél sem a mosodában. Ennyi elég js a nyelvtanulásról, mert még azt hiszed, hogy szegény Attila bizonyosan sohasem alszik, amit erélyesen kétség-