Fehér Erzsébet szerk.: József Attila válogatott levelezése (Új Magyar Múzeum. Irodalmi dokumentumok gyűjteménye 11. Budapes, 1976)
Levelek
Párizs, 1926. okt. 15. Kedves Lucie, Mielőtt nekierednék az elhatározott — azaz schatzolt 4 oldalnak, sorban összes kérdéseidre felelek: 1. A Diogenest együtt küldöm ezzel a levéllel. 2. Fellnertől 100 (száz, azaz egyszáz, egyetlenszáz) frankot kaptam. 3. Sehogy. (Ez az anyagiakra vonatkozik.) Az általad küldött 500.000, egy darabban zsebemben van. Házbért csak 22én fizetek. 4. A Népszavától még semmit sem kaptam. 5. Jó lesz shillingben, dollárban és koronában is, azaz hogy legjobb koronában, különben odahaza nektek is meg kell a váltásdijat fizetni. 6. Bécsben nyolc napig voltam. Az Abgangszeignis 15 schillingbe került. 7. A pálinkát a fiúk megkapták. 8. Igen, van szükségem még pedig valakire, aki rendben tartja idegeimet. 9. Napi kiadásom? Minimálisan 20 frank, tehát 12, egy hete azonban 5 is megteszi. Tej, sajt, kenyér és költemények. Tetszés szerint variálható. Amint azt az időben több kb. hasonló nagyságú elődöm tevé. Különösen, mert felfedeztem azt a dohányfajtát, melyet pipából se lehet színi. Igy eltart 50 gramm majd egy hétig. És olcsó. 10. Üdvözlöm Baruch Bözsit és ird meg hogy kicsoda. Ezt azonban meg ne mondd neki. Az elmaradt utóirathoz: ha csomagot küldsz, nem veszem át, nem én, ha nem bableves van benne, csipetkével és kolbászszeletkékkel. Erről jut eszembe, hogy már nem érzem ugy a gyomromat mintha lebegne, hanem mintha korcsolyázna, nyolcasokban. Furcsa lehet, mi? Franciául már olyan kitűnően beszélek, hogy már csak ritkán tévesztik össze mondókámat a lappföldiek csatakiáltásával.