Vezér Erzsébet szerk.: Feljegyzések és levelek a Nyugatról (Új Magyar Múzeum. Irodalmi dokumentumok gyűjteménye 10. Budapes, 1975)

Följegyzések a Nyugat folyóiratról és környékéről

ELŐSZÓ HELYETT Reménytelen kísérlet a jóvátételre A Bíró: Egyelőre számonkérésről van szó. Hogy sor kerül-e a jóvátételre, majd elválik. Sok mindent megpróbáltál életedben, de igazán nem végeztél semmit. Erről szeretnék néhány őszinte szót, ha ugyan telik tőled. Mentsed magad ! Mentsed magad ! Én: Őszinte szót! De ha az ember a leghazugabb állat. Animal mendax ha latin tudásom nem csal. A Bíró: Kérdéseket teszek föl, ezekhez tartsad magad, kzellemeskedésekkel semmire sem mégy. Egyszerű kérdések egyszerű feleletek, különben sosem tudom lezárni aktáidat. Már arról tudunk egyet-mást, hogy mit vesztettél, még ha nem is vagy kveruláns fajta. Egyesek trónokat vesztettek, sokan vagyonokat, te nem tudod, milyen fájdalmas veszteség ez, mert soha vagyonod nem volt, Jó, jó, — te is vesztettél. A teraszodat fájlalod s könyveidet, melyeket ott lapozgattál volna. A legnevezetesebbeket ma is föl tudnád sorolni. Hivalkodva. A teljes Voltaire-t, te azt terjesztetted, hogy a Kheli kiadást. Aztán a .Revue des Deux Mondes" tán harminc évjáratát 1871-től kezdve. S még az örök útitársak egész sorát. Bizonyítékául annak, hogy nincs örök útitárs. En: Ha ennél a témánál maradunk, egy séance nem lesz elég. A Bíró: Nyugodj meg, máris szűkebb területre szorítom vizsgálódásomat. (Itt zárójelben hadd nyugtassam meg érzékenyebb szívű olvasóimat, akik netán valami szigorú ítélettől tartanak, hogy semmi baj, a Bíró is én vagyok.) A Bíró: író voltál, gőgösen viselted ezt a rangot, meg voltál