Vezér Erzsébet szerk.: Feljegyzések és levelek a Nyugatról (Új Magyar Múzeum. Irodalmi dokumentumok gyűjteménye 10. Budapes, 1975)

Jegyzetek

példájával mi is csak azt akartuk demonstrálni, hogy egy egyébként jóravaló, de tehetségtelen ember milyen kellemetlen parazitává válik, ha befészkeli magát az irodalomba. (...) Valami nagyon különös világban élhet az ilyen, irodalmilag fanatizált filiszter... Ha egyiküktől számonkérjük a tehetségét, akkor — ezt sohasem mulasztja el — egy napóleoni gesztussal Ambrusra, Bródyra, Móriczra, Adyra mutat, és azt mondja: íme az én gárdám. Nos igen, ezek erős legények, de ha kedvük volna is hozzá, annyi erejük nincs, hogy irodalmi kutyamosókból Napóleonokat csináljanak. (...) Ezek a Fenyő Miksák, akik tömgmozgalmaktól és felfordulásoktól remélték a tehetségtelenség érvényesülését, végre is beláthatnák, hogy az ő „forradalmuk" csütörtököt mondott abban a pillanatban, amikor Hatvány Lajos báró más szórakozás után nézett. (...) Különben meg vagyunk róla győződve, hogy ez a Fenyő Miksa is, ha egyszer megtalálta a maga érvényesülését a polgári életben, mosolyogva és talán pirulva fog visszagondolni a* ó^,irodalmi" és „forradalmi" korszakára. Fenyő válasza a Nyugat, 1913. ápr. 1-i számában legalább olyan kemény és hetyke, mint ahogyan emlékezetében megőrizte. Befejező része így hangzik: „Herczeg Ferenc kijelenti, hogy a Beöthy- Herczeg cikkemig soha egyetlen rá vonatkozó írásomat nem olvasta. S hogy én ezt nem hiszem el. Hogy a fenébe ne hinném ! Elhiszem én. Az ő emberi kvalitásai — nevezetesen szavahihetősége — sohasem voltak probléma számomra, — mindig csak az írásainak a hazugságával bajlódtam. (...) Viszont, ami engem illet, kijelentem, hogy én ugyan soha nem jártam utána Herczeg Ferenc magánkörülményeinek, se a rendőrség bejelentő hivatalában, sem egyebütt, nem is kutattam fel róla egy évtizednél régebbi írásokat — mint ahogy saját bevallása szerint Herczeg Ferenc velem tette —, de a könyveit elolvastam, csaknem valamennyit: s amit róla írtam, amit gyöngedtelen ragaszkodással az íráshoz úgy fejeztem ki, hogy letört, elzüllött író, az írásainak ismeretein alapult. De szelíden hozzáteszem, hogy Herczeg Ferenc fiatal ember — a .polémiájából' következtetve még nincs 40 esztendős s minden jóra fordulhat." Kétségtelen, hogy az utolsó mondatban Fenyő „finomabban" célzott Herczeg sváb származására, mint Ady. 161. ,, Bajcsy-Zsilinszky Endre vezércikke 1927. jún. 26-án jelent meg a Magyarságban. 163. ,, Fenyő rosszul emlékszik arra, hogy magánlevélben válaszolt Zsilinszkynek. Az Irodalmi Újság (Párizs) 1965. okt. 15 —23-i számában maga is írja, Néhány emlékező szó Bajcsy-Zsilinszky Endréről e. cikkében, hogy a Nyugatban válaszolt Zsilinszky támadására. Polémia Adyról és magamról c. cikkében (Nyugat, 1927. II. 83.) nagyon határozottan utasítja vissza a vádakat. Többek közt ezt írja: „Hogy az Ady-problémát nem oldom meg, ebben igaza lehet vitéz Bajcsy-Zsilinszky Endrének. (...) Ezen tehát nem veszek össze cikkíróval, de amit a »lelki anarchiáról* az »oktoberi forradalom szelleméről* mond. arra egyszerűen azt 31* 483