Vezér Erzsébet szerk.: Feljegyzések és levelek a Nyugatról (Új Magyar Múzeum. Irodalmi dokumentumok gyűjteménye 10. Budapes, 1975)
Jegyzetek
felelőm: nom áll. (...) Ady ban sok mindenfajta gyöngeség volt, s hajnali órákban a Három Hollóból hazafelé menet bizonnyal nem volt nehéz ót rávenni arra, hogy egy másik kocsmában keresse azt a három pohárnyi bort, ami Tas Péter előtt még az asztalon piroslott. Arany Jánost kicsinyelte, hosszú esti vitákon rá tudtam venni arra, hogy újra elolvassa a Buda halálát s revideálja ítéletét. (Mert kitűnő judiciuma volt.) De hogy a magyarságról, fajáról való felfogását megmásítsák, denaturálni próbálják, azzal bárki is hiába próbálkozott volna. A maga felfogásában a magyarságról, a magyarság európai hivatásáról, a történelmi osztály erényeiről és vétkeiről, grófokról és parasztokról, gácsról svábról és zsidóról, a nemzetiségekről, Erdélyről, Ady valósággal intoleráns volt, és szuggesztív ember létére (mert nemcsak az írásai szuggesztívek, ő maga is olyan ember volt, aki ahol megjelent, ott minden őérte, az ő akarata szerint igazodott !) inkább ő zavarta meg környezete lelkét, mint megfordítva. (...) De ha már úgy volt, hogy akadt itt néhány ember, aki szemben azokkal, kik tehetségét, hivatottságát, magyarságát tagadták, szemben ezekkel vallották, hogy zseni, vátesz, minden sejtjében legősibb magyar, hogy miért kell ezektől elvitatni megértésüket, önzetlenségüket, szempontjaik emelkedettségét, miért kell őket egy fazékba dobni azokkal, akik Ady Endrében a testi, szellemi vérbajt látják ós mint a bélpoklosoknak csöngetyüt adnának mindenki kezébe, aki az ő nevét ajkára veszi... Mi szükség van erre, mennyivel lesz ezáltal igazabb, emelkedettebb, magyarabb Zsilinszky Endre Ady-szeretete, ezt sehogy sem tudom megérteni." Befejezésül Ady Csaba új népe c. versét idézi onnan kezdve, hogy „Nem jöttünk égi Hadak-Utján." 164. lap Dóczy Jenő említett írása a Magyarság, 1925. dec. 6-i számában jelent meg Ady és a zsidóság címmel. 165. ,, Riedl 1912. jan. 17-i keltű levelezőlap kíséretében küldte el Fenyőnek az idézett „programot", melyhez a következő bevezetést írta: „Nem tartozom a Nyugat köréhez és természetesen nem vagyok hivatva a folyóirat álláspontját felfejteni. Én csak távol álló olvasó vagyok és mint minden gondolkodó olvasó, én is képet alkotok magamnak azokról a törekvésekről, melyeknek a Nyugat tudva, nem tudva szolgál." A levél ós a program egyébként ugyancsak hazakorült a Fenyő-gyűjteménnyel, ós a Petőfi Irodalmi Múzeumban van. 168. ,, A szabadságos katona története: Szegény emberek. 169. ,, a német szöveg prózai fordítása: Nyúljatok csak bele az emberi élet egészébe, ós ahol csak hozzáértek, mindenütt érdekes. Móricz nem riportban számol be Tisza hírhedt vonatvisszarendelési kalandjáról, hanem Thukydides beszédei 1. Gróf Tisza István beszéde e. írásában, mely a N'yngat I !)1 l. júl. 1-i szamában jelent meg (52. 1.). A tiszazugi szörnyűségeket a Tiszazugi mórogkeverók c. riport* ban (Nyugat, 1930. febr. 1.), az ököritói bált pedig Ökörító c. riportjában (Nyugat, 1910. ápr. 16.) írta meg Móricz. 4*4