Vezér Erzsébet szerk.: Feljegyzések és levelek a Nyugatról (Új Magyar Múzeum. Irodalmi dokumentumok gyűjteménye 10. Budapes, 1975)

Jegyzetek

önéletrajzában ( ítélet nincs. Szépirodalmi Könyvkiadó 1969. 147.) úgy meséli el, mint saját megtörtént élményét, Adyval való találkozását. 126. lap Ady A Jókai embere c. cikke (1. AEÖPM X. 125.) 1911. ápr. 16-án jelent meg a Nyugatban. 1911-ben Apponyi már nem volt kultuszminiszter. Ez magyarázza Ady megenyhült hangját iránta. Egyébként az, hogy Apponyit Jókai emberének mondja, nem egyértelmű dicséret. Ilyeneket ír róla többek közt a cikkben: ,,Ázt állítják, hogy hiú és üres ez a hajlottkorú, de még ma is sok fiatalnál fiatalabb, beszélni s magáról beszéltetni tudó gróf. Ez a félresiklott poéta, mert az, ez az utilitárius csatornákat kerülő, szabad, zengő szavú és daloló lelkű, ártatlan idea-kupec. Nem igaz : ez Jókai embere, gazdag életű pápista gróf, fantaszta, élet-stilizáló, álmodozó, ki nem akarja magát álmodozónak hinni." De az is lehet, hogy öccsének tanári kinevezése érdekében Apponyinál tett látogatásakor nyert személyes jó benyomása hangolta enyhébbre Adyt Apponyi megítélésében. 126. ,, Az idézett cikk Az én kálvinistaságom a Nyugat 1916. márc. 16-i számában jelent meg. (I. 378.). A Rómáról szóló cikk címe Utak és csalódások. (Róma és az első csodálkozások.), 1911. aug. 6-án jelent meg a Világban. L. AEÖPM X. 140. Strófák Buda haláláról c. cikkében, mely 1911. jan. 1-én jelent meg a Nyugatban (AEÖPM X. 112) nem vonta vissza és nem erősítette meg Ady Aranyról alkotott véleményét: a Buda halála iránti elismeréséhez jócskán tesz kritikai megjegyzéseket is. Az mindenesetre kiviláglik a cikkből, hogy Ady indulata elsősorban nem Arany ellen, hanem az Aranyból élő epigonok ellen irányul. „De az ételei álmú s olykor erejű Buda királynak, nagy Arany Jánosnak azért minden hódolat megadassék. S hogy az 6 nevében, az ő birtokán évtizedekig majdnem csupa gaz termett a kis bérlők lelketlensége miatt, azért is Aranyé a hálánk. Mi várt volna irtásra, s mi adott volna forradalmi reakcióra okot, s mi csinálta volna meg a fiatal Magyarország irodalmát?" L. még 1910. nov. 26-i, kötetünkben 63. számú levelét. 128. ,, Arról nem tudunk, hogy Révésszel megszakadt volna a barátságuk, csak a háború alatt elsodródtak egymástól. Ady még 1917ben is ír Révész Béla könyvéről. Reinitz se véglegesen szakított Adyval a Beretvás-est után. Barátságuknak még későbbi nyomai is vannak. L. erről Ady Reinitz Ady-dalok c. cikkének jegyzetét (AEÖPM X. 330.). 130. ,, Az idézett vers: Jöjj, Léda, megölellek. Endrey Sándor nagyváradi festő Léda-portréja a Petőfi Irodalmi Múzeumban van. 133. ,, Az idézett epitetonokat két Kaffka Margitnak ajánlott verse dedikációjában mondja Ady: Nő-kergető fényes hazugság, Vágyni hogy szeretnék. A Dénes Zsófiának mondottakat 1914. júl. 7-ón kelt levelében írja (AEVL 486.).