Vezér Erzsébet szerk.: Feljegyzések és levelek a Nyugatról (Új Magyar Múzeum. Irodalmi dokumentumok gyűjteménye 10. Budapes, 1975)

Jegyzetek

midőn a szerzői, illetve kiadói jogokat özvegyére ruházom. Báró Hatvány Lajos s.k. Fenyő Miksa s.k. mint tanú." Földessy Gyula nemcsak a 80. lap jegyzetében már említett interjúban (Üj Magyarság 1943. márc. 11.) nyilatkozik úgy, hogy Hatvány ajándékozási szerződése mellett látott Csinszkánál egy levelet is, melyben Hatvány azt írta, elvárja Ady Endrénétől, hogy az Ady-szülőket a hagyatok jövedelmének egy méltányos hányadában részesítse. Ilyen értelemben ír Hatványhoz intézett egykorú leveleiben is. (L. Levelek Hatvány Lajoshoz. Szépirodalmi Könyvkiadó 1967.) 1924. őszén (288. sz. levél): Csinszkára hiába bízta rá, hogy Ady szüleiről meg ne feledkezzék... Márffyné olyan lehetetlen módon tette meg kegyes ajánlatát Ady szüleinek, hogy ők ebbe becsülettel nem mehettek bele. Csinszkára sok mindent lehet mondani, jót is, rosszat is bőven, de senki se vonhatja kétségbe az ő nagy, dégénérait intelligenciáját és akaratát, s ha valaki, ő eleve kiszámítottan tisztában volt vele, hogy az ő feltételeit az Ady család semmiképp sem fogja elfogadni. Márffyné nem őszinte szándékait az is tisztán láttatja, hogy az Ady család kényszerűen sértő visszautasítására végképp s gyönyörűen elintézettnek tartotta az Ady hagyatékjövedelem hovafordítását. Ha Ady emléke olyan szent előtte, amint ezt a nyilvátwsság előtt már egész az ízléstelenségig hirdettetni szereti, miért nem deponáltatta az Ady szülők számára a nekik szánt részt." Ugyanitt: ,,Ha ön azt kívánta Csinszkától, hogy az Ady-családnak is juttasson valami jövedelemrészesedéat, és Csinszka ezt nem tette meg, úgy önnek kötelessége őt figyelmeztetni arra, és nyomatékosan és erélyesen, hogy ennek az ügynek az ódiumát a maga részéről nem vállalhatja." 1926. jan. 5-én (310. sz. levél): „Gondolhatod, micsoda örömöm lesz majd nekem a perben tanúskodni amellett, hogy azt a Te bizonyos leveledet (amely elveszett) olvastam." 1926. máj. 28-án (321. sz. levél): „Még egyszer meg kell hogy említsem Neked, amire a bíróság előtt is esküt tettem: Te az ajándékozási szerződés idején (minden valószínűség szerint még ennek a megfogalmazása s aláírása előtt) levelet írtál Ady özvegyének, s ebben a levélben a leghatározottabban kívántad az Ady-szülőknek egy „méltányos hányadban való részesítését" a hagyaték jövedelméből. Én nagyon-nagyon sajnálom — bár utolsó éveid állandó s • •nílékezetromboló izgalmai után nem vehetem Tőled rossz néven —, hogy nem tudsz visszaemlékezni erre a levélre, amelyet Márffyék letagadnak. Az én részemről azonban ki van zárva a tévedés: a memóriám még azt is lokalizálta, hogy a levélpapirosnak milyen táján volt a kérdéses passzus. Emlékszem arra a grafológiai benyomásra, ízre, hangulatra, amelyet bennem kézírásodnak első látása, olvasása keltett, arra az Irántad való szimpátiára, amely felébredt bennem akkor, amikor láttam, hogy az Ady szüleire is gondoltál. Márffyné akkoriban elém terítette az összes Ady-hagyaték- és családi perpatvar-iratokat, s ezek között