Vezér Erzsébet szerk.: Feljegyzések és levelek a Nyugatról (Új Magyar Múzeum. Irodalmi dokumentumok gyűjteménye 10. Budapes, 1975)

Jegyzetek

volt a Te szóban forgó leveled, amelyet a Te személyed iránti nagy érdeklődésem miatt olyan figyelmesen és lassan olvastam el, s amint említettem, olyan hangulatos, benyomásos lelkiállapottal, hogy ez a memóriámból ki nem eshetett." Végül 1927. jún. 29-én (342. sz. levél): „Májusban fent volt az öreg Adyné, s megkért, írjam meg Neked az ő nagyon-nagy köszönetét, hogy a hagyatékügyben tett pár nyilatkozatoddal lehetővé tetted perüknek rájuk nézve kedvező kimenetelét." Ugyanitt olvashatók Csinszkának Hatványhoz írt levelei is a hagyatéki ügyre vonatkozólag. 1925. szept. 4-én (302. sz. levél): „Mikor én a jogokat megkaptam, sem a Wilhelmtől kapott írásos üzenetben (az is itt van), sem a jogokat reám átruházó szerződéses írás pontjaiban (gépírásos írás külön hozzáírott résszel, amit Maga irt és aláírt), sőt a Fenyő hozzá mellékelt levelében (amit szintén őrzök) egy szó említés nincsen Ady ékről, vagy rájuk vonatkozó intenciókról. Eltekintve, hogy a kiadói jogokból járó 5 % megosztva elenyészőn kis összeg, számomra elviselhetetlen lett volna Adyékkal közös kiadónak lenni. Tehát saját jóérzésem diktálta intencióból s minden további piszok elkerülése okából, a bíróilag lefolytatott, engem Ady törvényes örököseként elismerő szerzői jog 10 % -ának 5 %-át, azaz felét, önként felajánlottam Ady édesanyjának. Azzal a kikötéssel, hogy Ady Lőrincné halála után a felajánlott részesedés ugyanarra a hét-nyolc úrból álló bizottságra száll — irodalmi célra való fordítás okából — mint az Ady kiadói jogok —, ha véletlenül nem találnám életemben eladni, és sietnék a Halállal... Az általam békességből és jó ízlésből felajánlott 5 % durván viszszarugatott, durván és jóvátehetetlen módon. Ady Lajostól, Ady Lőrincnó nevében." 1927. szept. 28-án. (348. sz. levél): „Mit cifrázni a dolgot, én az Ady-jogok általad utólag korrigált formája miatt, hála Földessy szavahihetőségének és a Te jó memóriádnak, kétes eredményű perekbe keveredtem." Csinszka levelei e pertől kezdve nyilvánvaló feszültségről tanúskodnak közte és Hatvány között, és a korábbi meleg barátság közöttük hosszú időre megszakad. — Végül betűhíven közöljük Ady Lőrincné 1925. okt. 19-én kelt levelét, melyben Fenvő Miksát megátkozta (V 3181/242): „Tisztelt igazgató ur csudálkozik hogy én irok talán else olvasa de nekem i nemegyszer utoljára irni kell egy levelet és elmondani bene ami éjjelemet napalomat keserűvé tette mikor legutoljára irtam még nem tudtam ki volt az aki megrabolt még akor nem láttam tisztán hogy kivolt olyan lelketlen és hitvány a ki egy szerencsétlen édes anyától elrabolta a meg halt fija vagyonát ki volt az aki életem utolsó éveiben nyomorúságba taszítót egy idegen kedvéért még akor azt gondoltam hogy talán Hatvány báró volt a bűnös hiszen az igazgató úr mikor pesten találkoztunk részvétet és érdeklődést mutatót ós egy szóval sem czélzot arra hogy ebben