Vezér Erzsébet szerk.: Feljegyzések és levelek a Nyugatról (Új Magyar Múzeum. Irodalmi dokumentumok gyűjteménye 10. Budapes, 1975)
Jegyzetek
99. lap Gellért Oszkár Kortársaim (Művelt Nép könyvkiadó Budapest. 1954.) c. kötetében a 180. lapon írja Ignotusról az idézetteket. 100. Az Ignotus-eset c. fejezet a Nyugat, 1930. febr. 1-i számában jelent meg (I. 178.), válaszként Ignotus előadására, melyet a Cobden szövetségben tartott. Ez az előadás A Nyugat útja címmel külön füzetben jelent meg 1930-ban. Újra közölve Ignotus válogatott írásai c. kötetben (Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 19G9. 690.). 102. ,, dura nécessitas = kegyetlen (kemény) szükség 104. ,, j'accuse = vádolom; e szavakkal kezdődött Zola nyílt levele Dreyfus kapitány védelmében a köztársasági elnökhöz 1898-ban. Ignotus font említett előadására (A Nyugat útja) nemcsak Fenyő hanem Babits is válaszolt A Nyugat és az akadémizmus címmel (Nyugat, 1930. I. 171. 1.). Ignotus erre a két írásra még indulatosabban válaszolt egy újabb előadásában, melynek szövege mai napig nem jelent meg. Ignotus Pál szívességéből jutottam egy gépiratához. Abból közlöm. A gópiraton Ignotus Pál írásával: ,,Fenyő Miksa kérésére a lapok elálltak közlésétől. Elhangzott a Cobden szövetségben tartott előadás elő- vagy utóhangjaként." Ignotus válasza vitacikkekre „Nyugat utja" előadása nyomán A Nyugat útja címen szóban adtam elő nemrég olvasóimnak — azóta brosúrában is megjelent — ami köztem s e folyóirat közt történt; most egy-két szóval tovább kell beszámolnom. Kell, mert egy ós más állítást nem hagyhatok felelet nélkül, kell azért is, mert azóta egyre kapom az olvasóktól Budapestről, Kassáról, Eperjesről, Miskolcról az elképedt leveleket, hogy nem értik, minap ott Nyugat-este volt, s előfizetési íveket köröztettek azzal, hogy köztünk szent a béke, 8 ón nyilván dolgozni is fogok az ő Nyugatjokba. Hát erről, ha valóban így mondták, magától értetődik, szó sincs. Én nem cicázom, s komolyan veszem az irodalmat, az olvasókat és magamat. Amiket mondtam, azokon annál kevésbé van mit változtatnom, mert valami azóta a Nyugat körül törtónt vagy íródott, csak illusztrálja és igazolja. Fenyő Miksa, legjobb barátom, kivel s Osváttal a Nyugatot együtt alapítottuk volt, aki mind legutóbbig végső erőfeszítéssel tartotta: elmondja, hogy a Nyugatot meg kellett menteni, ő maga tovább nem bírta, 8 miután irodalmian elfogadható megmentés gyanánt csakis az a mód mutatkozott, hogy Babits és Móricz veszik át vezetését, s vállalnak terheiből, Ó maga volt az, ki nékik nevem levételét ajánlotta. Ha Fenyő mondja, hát így volt, de akkor 6 tudja, hogy aki távollétem tíz évón át minden nyomás ós megkörnyókeztetes ellen tartotta nevemet, ennél az expédiensnél miért érezte elkerülhetetlennek, hogy levételét felajánlja. Megállapításomra, hogy „Babits ós Móricz, kikerülvén útjukból Osvát, közém és a Nyugat közé ugrottak, s feledkezóssel feledtetni kívánnak", Fonyó eltűnődik, hogy ezt miért tennék?
