Vezér Erzsébet szerk.: Feljegyzések és levelek a Nyugatról (Új Magyar Múzeum. Irodalmi dokumentumok gyűjteménye 10. Budapes, 1975)

Levelek

elküldése kerül majd. Mindenesetre kérnék belőle levonatot. Talán tudok még rajta javítani valamelyest. Holnap belefogok a Fogazzaro-novellák korrigálásába s néhány nap múlva küldöm a levonatot. Még egyszer nagyon, nagyon köszönöm azt a megoldást, a mely biztosítja két hónapra Rómában való tartózkodásomat. Azt kérdezi, hogyan vagyok anyagilag. Nagyon szívesen felelek reá. így: az egész pénzem az a 155 K 63 fillér, a melyet legutóbb kaptam. A pénz, sajnos hamar elfogy, akármennyire gazdálkodom is vele. Tulajdonképpen sokkal kevesebből is meg lehetne itt élni, mint a mennyiből megélek én. De ahhoz fiatalabbnak kellene lennem. Nem tehetek róla, de lehetetlenségnek érzem például, hogy 20 centesimónál kevesebb borravalót adjak a vendéglői pincérnek, még ha a számlám nem több is 1 koronánál (Es rendszerint nem több). Szegény embereknél lakom, a kiknek jövedelempótló foglalkozásuk szobák bérbeadása. Még is restellem, hogy például otthon főzzek meg néhány tojást ebédre. Pedig de hányszor nem egyéb az ebédem két tojásnál, meg egy pohár tejnél, a melyet valamelyik tej csarnokban fogyasztok el. Igen ám, csakhogy a tej csarnokban minden még egyszer annyiba kerül, mint kerülne házilag. Apróságok ezek, a melyeket maga bizonyára meg sem ért. De még is ettől fogy a pénzem. Igazán nevetséges, hogy én, a ki annyira megvetem a gyomrot, a gyomor igényeit 8 még inkább a szenvedélyeit, túl nem tudom tenni magamat rajta. Sőt olyankor lázadozik leginkább, a mikor garasokra osztva tőkémet várom például szorongva Pestről a pénzt. Az életmódom egyszerűségének jellemzésére csak annyit, hogy például kávéházba alig járok. Ennélfogva külföldi lapot is csak elvétve látok. Ha színházba megyek, ilyenkor természetesen a legolcsóbb helyeket szemelem ki. Mindezt könnyű szívvel és jókedvűen. S ha most részletesen írok róla, egyáltalán nem panaszképpen teszem. Semmi okom panaszra. És mesébe illő volna csak elgondolni is, hogy milyen szívesen vállalkoznám én erre az életmódra akár örök időkig is. Könnyelműséget csak is könyvek vásárlásával követek el. De abban is nagyon mértéket tartok, s nyomban lekoplalom a bűnömet. Életem legnagyobb keserűségei az előreláthatatlan kiadások. Elszakad például a felöltőm, a cipőm, vásárolnom kellett kalucsnit stb. Ezekre ment el a maga utolsó 100 koronájának tekintélyes része.