Vezér Erzsébet szerk.: Feljegyzések és levelek a Nyugatról (Új Magyar Múzeum. Irodalmi dokumentumok gyűjteménye 10. Budapes, 1975)

Levelek

Mont pedig megint kérek. Restellem, hogy olyan gyakran nyugtalanítom, s okozok kérésem hirtelenségével zavart magá^ nak. De úgy vagyok, hogy néhány nap múlva elfogy a pénzem. Tehát nagyon sürgősen, lehetőleg postafordultával szükségem volna száz koronákra. Avval körülbelül beérem a hó végéig. Mostani gyors zavaromat a házbér okozta, a melyet előre kell fizetnem. Könynyelműséget ezúttal nem követtem el. (Az én 3 4 koronás könynyelműségeim !) Szeretettel üdvözlöm magát is, Ernőt is (kérem, az Isten szerelméért, jussanak egy véleményre az Előszó dolgában !) és szokott szorongással várom a levelét Elek Ágai az én egész halom kéziratomból semmit sem adott le a karácsonyi számba. Arra a hülye kérdésre a következőktől szereztem írott választ: Benedetto Croce, Guglielmo Ferrero, don Romoló Murri. Nem imponáltak neki ezek a nevek. Engem ellenben hazugságban hagyott ezekkel az urakkal szemben. Azt hazudtam nekik, hogy Az Újság számára kérek tőlük kéziratot ! Jól érzem magamat. 148 Róma, 1911. Januarius 23-án Kedves Csibém, íme küldöm az Előszót a második, s remélem, a végleges alakjában. Olvassák el ketten s a mi megjegyzésük, a mi kifogásuk van, sans gêne közöljék velem. Én minden javításra, simításra hajlandó vagyok. De újra többé, esküszöm az élő atyaúristenre ! meg nem írom. Ernő apánk látott már nehéz szüléseket, de olyant, a minő ez volt.. ! Mennyi drága időmet öltem bele, mi mindenről kellett miatta lemondanom. Ültem, ültem, a szék is kikopott alólam s jómagam belébutultam ebbe a munkába. Nagyon igaza volt Ernőnek, hogy otthon kellett volna ezt elkészíteni [ ?]. Akkor is igazat adtam már neki, de halálra ki voltam merülve. És abban reménykedtem mindig, hogy hátha még sem kell majd megírnom. Most itt van. Annyi késés után, azt hiszem, nem okoz majd sokkal nagyobb kárt ez az újabb késés, amibe a levonatának