Vezér Erzsébet szerk.: Feljegyzések és levelek a Nyugatról (Új Magyar Múzeum. Irodalmi dokumentumok gyűjteménye 10. Budapes, 1975)

Levelek

újra, s azt hiszem, egészen másként. Természetesen nem meggyőződésből s még kevésbbé belső szükségből. A bajom elejétől fogva az volt, hogy mi mondanivalót sem éreztem magamban. Most sem érzek többet. Szóval megírom. Csak azt nem tudom, hogy mikor készülök el véle. Ijesztően a fejemre gyűltek egyéb elhanyagolt kötelességek. Az Újságnak már két tárcával tartozom, a harmadik januáriusban lesz esedékes. Akkora az elfoglaltságom, hogy például olvasásra egyáltalán nem jut időm. Félénken megjegyezni bátorkodom azonban, hogy az Előszó megvitatott utolsó passzusát nem kritikának szántam s nem is érzem annak most sem, hanem jellemzésnek. Értem azonban, hogy az ellenség két kézzel kapna rajta esetleg. Ami azután a passzus lényegét illeti, abban — bizonyos vagyok benne nekem van igazam, s nem magának, nem is Ernőnek. Én is „sokat tudnék erről írni", de nem volna értelme, mert nem akarom én most meggyőzni magukat, csak a magam úgynevezett álláspontját akarom határozottan jelezni. Szóval majd mindent értek (ti. az Előszót illető aggodalmak motívumait) s nem fogok galibát okozni. Csak szigorúan jövőre is ! Úgy el lehet bánni velem. Közben lefordítottam a másik Fogazzaro-novellát s most abban vagyok, hogy szórul-szóra összehasonlítom az eredetivel. Megszereztem Fogazzaronak egy jóval nagyobb és sokkal világosabb nyomású arcképét. Együtt küldöm majd a kettőt. Az előbbi képet egy könyvemből téptem ki. Eléggé sajnálom. Ezzel már az első levele közepében is járnék. Hát folytatom: Nagyon köszönöm, hogy a Bangót megszerezte, s hogy az én ügyemet elintézte. Ha azt a pénzt megkapom, március közepéig nyugton lehetek itt. Egyelőre azonban sem a Fogazzaro-novella, sem a „Fehér ház" levonata nem érkezett meg. Mindenesetre ajánlottan adassa fel őket, nehogy úgy elkallódjanak mint az anthologia kézirata. Szükségem volna azonban a „Fehér ház" német ,,eredetijé"-re is. Nekem megvan otthon, csakhogy az édesanyám soha rá nem akad. A kályha melletti szekrényben, a felülről számított második fok külső sorában van, egy csomó más modern német könyv (többnyire füzetek) között. Ha nem sajnálná a kellemetlenséget s maga próbálná meg kikeresni, nagyot lendítene rajtam. Édesanyámat addigra értesítem a dologról.