Vezér Erzsébet szerk.: Feljegyzések és levelek a Nyugatról (Új Magyar Múzeum. Irodalmi dokumentumok gyűjteménye 10. Budapes, 1975)

Levelek

otthon se tudnék én ilyen feladatot elvégezni, sőt Ágai legjobban tudja, milyen alkalmatlan vagyok reá (egyebek közt azért is vet meg oly nagyon). Szeretném látni, hogyan írna Ernő ilyen állapotban anthologiához előszót. Annyira nagy bajom ez, és annyi levelet kell írnom miatta, hogy magával se cseveghetek el most oly hosszasan mint ahogy szeretnék. Annyi bizonyos, ha az a piszok Újság nem volna, kitűnően érezném magamat, és egészen bizonyos, hogy már produkáltam volna is valamit. Egyébiránt az előszót még is meg fogom írni hamarosan, ha rámegyek is. Hálásan köszönöm a híreit, és kérem adja át üdvözletemet minden jó emberemnek. Ernőt ölelem s alig várom már, hogy neki is írhassak. Soha életemben én annyi levelet nem írtam mint innen Rómából másfél hónap alatt, s még is majd leszakadok a nagy restancia alatt. A kéziratom sorsáról okvetetlenül írjon kérem, azonnal. Most pedig egy szennyes pénzügy: szeretném, ha postafordultával, ötven koronát küldene ajánlott levélben. Nem utalványon, nem is táviratilag, nem is a Nyugat, s nem is a Gyáripar útján. Azt hiszem, lehetetlenséget kívánok. De annál jobban szeretem magát a messzeségből is, vén Csibész, hogy szokott gorombaságommal fejezzem be ezen pár soraimat. Elek 146 Róma, 1910. dec. 21. Kedves Barátom, megkaptam a pénzt és köszönöm. Erről már régebben értesítettem volna, ha azt nem írja ama bizonyos ajánlott levelében, hogy egy-két nap múlva részletesen ír újra. Ezt meg akartam várni, nehogy megint kereszteződés legyen. A pénzt nagyszerű körülmények között kaptam meg. Már harmadik napja tejcsarnokban ebédeltem két tojást, meg félliter tejeket. Vacsorára pedig sótalan rossz olasz kenyeret rágtam. Ugy elfogyott a pénzem, hogy mire a levélhordó becsöngetett, már éppen csak az a 10 centesimóm volt, amit I torra valónak nyomtam a markába. A dolog 22 Vezér Krzsélx-t 337