Vezér Erzsébet szerk.: Feljegyzések és levelek a Nyugatról (Új Magyar Múzeum. Irodalmi dokumentumok gyűjteménye 10. Budapes, 1975)

Levelek

a maga küldeménye elkésik, és nem akartam magamat a bizonytalanságnak kitenni; biztosítani akartam magamat. Most csak arra kérem, hogy mihelyt lehet, küldjön el a sógoromnak, Román Vilmosnak (VI. Dalnok-u 10. II. em.) 50 koronát, t.i. ennyit kértem és ennyit kaptam tőle. Ezt is előre köszönöm. Egyébként pedig nem mondtam, hogy neheztelek magára, hanem egy kicsit keserűen gondolok arra a könnyűségre, amellyel leveleket tud és szokott is írni különben (nem éppen nekem.). Én Ernőnek részletesen írtam az anthologia dolgáról, és minthogy az ügy kínos, azonfölül pedig némiképpen sürgős is: hát választ vártam, ha nem is éppen tőle, de magától, ős-csibész. Máig is várom. Mondhatom, Nyugatok egész birodalmában az egyelen Glück mester a kötelességtudó és lelkiismeretes, a nem fejetlen, igaz, hogy nem is túlságosan fejes. (Az utolsó másfél ívnek nem küldte el a kéziratát, meg a bibliographiai résznek sem, úgy, hogy bele nem foghatok a korrektúrába.) Hanem hát jól van. Megkérdezem még egyszer: küldjek-e újabb kéziratot az anthologia anyagának kiegészítésére? Igen, vagy nem ? Nagyon elcsudálkoztam rajta, hogy olyan kevés lett nyomtatásban. Kellemetlenül is esett a dolog. Nézetem szerint amúgy is egyenetlenségek vannak a gyűjteményben (egyesek túlságosan is kevés költeménnyel szerepelnek), minden esetre ki kell agi szíténi az anyagát. Persze nagy baj az, hogy nincsen itt velem az egész materiálé, a melyből kiegészítsem a gyűjteményt. Csupán azokat a költeményeket hoztam magammal, a melyet [!] a helyszűkétől való félelmemben kiszedtem a gyűjteményből, amikor utoljára végigmentem rajta. Hogy el ne felejtsem: küldesse el, kérem, a Nyugat november 1-jei számát s ezután a többit is. Erre is megkértem Ernőt, továbbá arra, hogy Marco Vedres szobrásznak (Firenze, Via Settignanese 3, Villa Bianza) küldessen egy példányt az én Poe-mból. Otthon van belőle több példányom is, de édesanyámat hiában bíznám meg a dolog elintézésével, nem ért hozzá; meg se találná a köteteket. Megteszi? Tegye meg, kérem. Most pedig magamról egy-két szót, bár nem bizonyos, hogy érdekli-e. Közel vagyok az elkeseredéshez, annyira lefoglal Az Újság. Naponként 3 római, 2 milanói, 1 torinói, 2 nápolyi újságot olvasok el, a melyek a nap különböző szakaszaiban jelennek meg.