Vezér Erzsébet szerk.: Feljegyzések és levelek a Nyugatról (Új Magyar Múzeum. Irodalmi dokumentumok gyűjteménye 10. Budapes, 1975)

Levelek

őrült munka. Sehogyan sem tudom miatta a napomat beosztani. Még alig jártam valamerre, olvasásra se jut időm, írásra még kevésbbé. Az előszót nagyjában már végiggondoltam, éppen csak meg kellene írnom. De egyelőre nincsen hozzá semmi kedvem. És kényszerrel semmire sem megy az ember. Egyébiránt olvasgatom Stendhalnak Rómáról szóló 2 kötetes könyvét, a Gsell-Fellsemet. Ma megvettem Fogazzaro Lédáját. Nagy kedvem volna végigolvasni, mert roppant szeretem ezt az írót. Dio, Dio (nem: Nuss), honnan vegyem az időt! Ez idő szerint éppen esik az eső; szinte szakad. Az idő nagyon változékony. Tegnap és tegnapelőtt reggel, meg este igazán hideg volt. De a nap sütött, még pedig akkora erővel, hogy a felöltőt sem állta benne az ember. Ma sokkal enyhébbre fordult az idő, de viszont borús az ég és, ime, esik. Hidegtől eddig nem szenvedtem. Sőt a nap java részét nyitott ablak előtt töltöm. A melegedésnek egyetlen módja és eszköze itt a meleg alsóruha, a Jäger, tehát éppen az, a mim nekem nincsen. A sógorom küldte pénzt ebbe a fene drága holmiba leszek kénytelen beleölni. Az emberek itt mind felöltő nélkül, kivágott mellénnyel járnak. Tehetik, mert a fehér ing alatt tevepokrócnyi vastagságú maglia, vagyis trikó melegíti a szívüket. Én is muszáj vagyok vele, látom, most a meghűlés ellen (kétszer volt már részem benne), ez az egyetlen védelem. Hát ne sajnáljon tőlem egy-két sort, és írjon magáról és a famíliájáról. Hogy hívják a kislányt ? - kérdeztem már legutóbb is. Még mindig sehogysem ? Csak nem ! Kézcsókomat, tiszteletemet ő nagyságának. Gyurkának barack, Bíbicnek fricska. Ernőt, a kenyéririgy autogram m-gyűjtőt (önmagának igen, másnak nem 1) szintén üdvözlöm. önt, Uram, nemkülönben. Sőt még a kezét is szorítom baráti melegséggel Elek A címem ez: Egr. signor Arturo Elek Roma Via di Ripetta, 94. p.3

e