Vezér Erzsébet szerk.: Feljegyzések és levelek a Nyugatról (Új Magyar Múzeum. Irodalmi dokumentumok gyűjteménye 10. Budapes, 1975)
Fenyő Miksa írói pályája
mitikus szimbolizmusa, és megértő, szép sorokat ír Barta Lajos novelláiról is. Legfőbb kritikusi erénye itt is biztos minőségérzéke, de az esztétikai minőség létrejöttének belső és külső feltételei nem gondolkoztatják el. Megelégszik az ítélőbíró szerepével, s bár ítéleteiben ritkán téved, éppen csalhatatlansága némi indokolatlan fölényérzetet is ad kritikai írásainak. Ugyanakkor, mintha ebben a szakaszban veszített volna a fiatalság lendületéből. Ennek ellenére Fenyő kritikai működését a Nyugat első korszakában még mindig úgy értékelhetjük, mint az impresszionista kritika lehetőségeinek egyik legjobb megvalósulását. Mindvégig ott állt a Nyugat legjobbjai mellett megértéssel, lelkesedéssel, és ha kellett harcos védelemmel. (Egy modern hitvitázó) Kritikusi tevékenységénél is jelentősebb az a szerep, melyet Fenyő a Nyugat első korszakában szakadatlanul kiújuló külső támadásokkal szemben a különféle polémiákban vállalt. Az első korszakban Ignotus mellett ő képviselte a Nyugat álláspontját a legtöbb vitában. Pozíciója lényegében ugyanaz volt, mint a Nyugat belső harcaiban, csak ennek taktikai megnyilvánulása volt látszólag ellentétes. Míg a Nyugat belviszályaiban mindenáron a béke helyreállításán, a látszategység kialakításán munkálkodik, addig kifelé nem győzi hangsúlyozni, hogy a Nyugat nem valamiféle egységes irodalmi irány, sőt egyáltalán nem irány. Alexander Bernáttal folytatott vitájában írja: ,,S itt újból és újból nyomatékkal utalunk arra, hogy a Nyugat nem irány, hanem folyóirat, melynek hasábjain helye van minden tehetségnek s minden becsületes irodalmi törekvésnek." 64 Tipikusan védekező taktika volt ez, a belső kompromisszum kivetítődése. Ha a belső vitákban nem tisztázódtak az eszközök és a célok — és komoly szándék nem is volt a tisztázásukra 65 - akkor mit is vállalhatnának kifelé. Ha akármilyen határozott programot adnának a Nyugat-mozgalomnak, azonnal összeomlana a mindig ingatag belső egység. Csakhogy a reakció korlátoltsága mégis egységes irányzattá, mozgalommá kovácsolta össze a Nyugatot az egész magyar társadalom szemében. És a polémiákban, talán 3 Veaér Erisébet 33