Vezér Erzsébet szerk.: Feljegyzések és levelek a Nyugatról (Új Magyar Múzeum. Irodalmi dokumentumok gyűjteménye 10. Budapes, 1975)

Fenyő Miksa írói pályája

hangú tárcát írt a Pester Lloydban Babits első verseiről. De az is lehet, hogy más tartotta vissza. Kaffka Margit írói és emberi arculatát jobban sikerül átvilágítania abban a kritikában, melyet 1911-ben verseskötetéről, a Tallózó évekről írt. Kaffka-nekrológja pedig emberi portrénak is remek. Kár hogy regényeiről egyszer sem írt bővebben. S bár itt sem rendszeres, elemző kritikát ad, mégis sok mindent meglát, ami igazán fontos Kaffka költészetében.

62 Kiemeli verseinek tudatos és állandóan fejlődő művészi megmunkálását, azt hogy Kaffka nem spontán lírai alkat, hanem keményen küzd a kifejezésért, s mindezt rejtett szemérmességgel, sok ökonómiával. Kitűnően jellemzi ezt a költészetet, mikor Lesznai Anna kitárulkozó lírájával szemben azt írja róla: összeszorított ajkú versek. Búcsúzó cikkében pedig máig is érvényes értékrendbe állítja Kaffka műveit. Amit Alfred Kerrnél világnézeti fordulatnak mondtunk, hogy ti. még ő is elismerte az irodalom katartikus szerepét, az Fenyőnél 1913-as Móricz-cikkében következett be.

63 Csakhogy ez sem annyira az impresszionista kritika mellett bizonyít, mint inkább azt példázza, hogy az igazán nagy művészi egyéniségek tudatformáló hatása alól a legszubjektívebb kritikus sem vonhatja ki magát. És bár ebben is inkább ünnepel, mint mérlegel, Móricz „csaknem balzaci arányokat öltő" művéből mégis azt a következtetést vonja le, hogy ,,az igazi nagy művész nem adhat úgy emberi dokumentumokat, hogy egyúttal a társadalom kritikája ne nyilatkozzon meg művében." Még Schöpflinnel is vitatkozik, aki „Móricz Zsigmondot morális forradalmárnak mondja, szemben Adyval, akit politikai forradalmárnak nevez." Fenyő szerint „politikai forradalmár Móricz is, ami emberi dokumentumot az ő művészete szolgáltat, mind megannyi fényes igazolása a politikai forradalomnak . . . férfias, tudatos, istenáldott művészetével akaratlanul is a forradalom ügyét szolgálja." Egy későbbi kritikájában, Móricz háborús novelláit népünk életképességének legfontosabb dokumentumai közt méltatja. Fenyő kritikai tevékenysége a Nyugatban természetesen nem merül ki az említett kritikákkal. Irodalmi szimpátiái a legnagyobbakon túl is széles és színvonalas kört fognak át. Nagyon közel áll hozzá Szomory artisztikusan pózoló művészi magatartása, a fiatal Szabó Dezső romantikus forradalmisága, Balázs Béla