Vezér Erzsébet szerk.: Feljegyzések és levelek a Nyugatról (Új Magyar Múzeum. Irodalmi dokumentumok gyűjteménye 10. Budapes, 1975)

Fenyő Miksa írói pályája

során is minden belső meghasonlás esetén, bár 1920 után a helyzet e téren is sokkal bonyolultabbá vált. (A Nyugat kritikusa) Hogy szerkesztői ós békebírói szerepe mellett Fenyőnek még rendszeres kritikaírásra is maradt ideje, és a Nyugat körüli polémiákban is nagyon aktívan vett részt, az rendkívüli munkabírásán kivül megint csak arról tanúskodik, hogy ekkor a Nyugat volt számára az önmegvalósítás egyetlen igazi terrénuma. {Csak a kuriózum kedvéért említjük meg, hogy ő szerkesztette a GyOSz Magyar Gyáripar című folyóiratát is.) Mintegy folytonosságot teremtendő a Figyelőben megkezdett írói útjához, a Nyugat első évfolyamában egy Kerr idézettel elismétli az impresszionista kritika kiskátéját, majd ismét saját hagyományai szellemében Herczeg Ferenc új regényét tűzi tollhegyre,

52 kissé olcsó módszerrel vonva párhuzamot, persze nagyon felületi párhuzamot Tolsztoj Családi boldogság és Herczeg Lélekrablás c. regénye között. A Nyugat következő számában meglepő módon Ignotus kél Herczeg védelmére,

53 s ami még meglepőbb, Fenyő elutasító ítéletét a lírai kritika gyengeségének tulajdonítja. Fenyő — úgymond szubjektíve idegenkedik Herczeg alakjaitól, s ezért utasítja el az írót is. Persze Ignotus védelme ugyanolyan ,,lírai", mint Fenyő ítélete, és a Nyugat beibékéjét ez az ellentét egyáltalán nem zavarta meg: ízlésbeli, esetleg csak taktikai különbség volt köztük, semmi esetre sem elvi ellentét. Ignotus később Hatvanyval kapcsolatban is elmélkedik a lírai kritikáról,

54 de akkor már Lukács híres impresszionizmusellenes cikkére reagál.

55 Fenyőt a Nyugatban sem hagyja cserben biztos ítélőképessége. Valóban az ismeretlenségből emeli ki megjelenése után két évvel Musil regényét, a Törlesst.

56 (A legutóbbi időkig magyar fordítása sem volt). Nem Musil írói értékei ragadták meg elsősorban, ezeket meg se próbálja összességükben látni; egy kamaszfiú szexuális ébredésének egymásba torlódó lélekpályái, lelki aberrációk, az első gyönyörök gyötrelmei keltik fel érdeklődését a regény iránt, a lélekrajz mögött nyomasztó társadalmi kényszerekre, fojtogató szokásrendszerekre ügyet sem vet. Hogy a főhős egy katonaiskola növendéke, azt legfeljebb csak a német címből