Vezér Erzsébet szerk.: Feljegyzések és levelek a Nyugatról (Új Magyar Múzeum. Irodalmi dokumentumok gyűjteménye 10. Budapes, 1975)

Levelek

jött vérere engedelmet kaptam tőletek még régebben. A süketért meg kellett írnom, pláne ők versekre adtak régebben előleget. De evvel vége is. Ady 50. Ady Endre — Fenyő Miksának [Párizs, 1910. jan. 17. v. 19.] Kedves, jó Barátom, nem írtam, mert máig vártam ígért leveledet, melyben közlöd tenvéleményed is az Osvát által elítélt versről. Mivel nem írtál, sietve kérlek benneteket, küldjétek vissza azt a verset, hogy idejében átírhassam vagy még a jövő számra új, más verset küldjek. A Nyugat még nem jött meg (19, hétfő). Levelemet és táviratomat már bánóan visszavontam, de a te leveledre sok mindent tudnék mondani. Dehogy csináltam vagy akartam csinálni új Duk-Duk affért. Nekem csak az fájt s fáj, hogy még te is folytonos elnézésekkel és megbocsátásokkal barátkozol velem. Ha ehez [!] hozzátesszük azt, hogy a Nyugatnak esetleg már félév múlva nem lesz szüksége Adyra, mindent megérthetsz. Miért ne dobnátok ki majd egy üzletileg be nem váló s egyénileg nektek kellemetlen embert ? Ne haragudj, ezt az egész világon így csinálják s én már elég elhasznált, öreg fiú vagyok, hogy eszembejuthasson a vén primadonnák sorsa. Minden lehetőség megvolt, hogy én egy versíró Herceg [!] Ferenc okos példáját kövessem. Én szívem és sorsom szerint mellétek álltam s örültem, ha tőletek néha egy kis barátságot kaptam. Ma is örülök s hozzátok való ragaszkodásom teszi azt, hogy nagyon érzékeny vagyok, ha rólatok a rólam van szó. Kérlek újból, hogy pénzem úgy mint a múlt hóban, hamarabb kapjam. A két figyelőmet is küldeni fogom. És kérlek benneteket, ne engedjetek a Nyugatban bántani. A Mercure febr. 1-én hozza rövid válaszomat. Én beteg vagyok, de egyelőre kénvtelen Parisban maradni, ölel benneteket szeretettel Adytok