Vezér Erzsébet szerk.: Feljegyzések és levelek a Nyugatról (Új Magyar Múzeum. Irodalmi dokumentumok gyűjteménye 10. Budapes, 1975)
Levelek
[Rheinfelden, 1909. aug. 30.] Kedves Barátom, két levelezőlapod olyan ideges és bocsáss meg gyanúsító, hogy én is majd kiugrok most a bőrömből. Én neked hűségesen beszámoltam Gárdossal folyt tárgyalásomról. Azt mondtam neki, mivel a Franklin is szíves volt hozzám, én sem akarok brüszk lenni. S erre mint Osvattai előző napon megbeszéltük, fölajánlottam, ha megfizetik a Vér és Arany II. kiadását, összes verseimet, új verseimet stb. Hangsúlyoztam, hogy legalább olyan kedvező ajánlatot várok, mint a Nyugat-é. ő érzelgett s végül is óda lyukadt ki, hogy egyelőre úgyis csak a Vér és Arany II. kiadását csinálná meg, egyelőre. Mert erről még a télen targyaltunk, sőt ő erre adott nekem pénzt. Azonban, erre sem vár rögtönös választ s úgy döntsek, ahogy nekem kedvezőbb. Mikor távoztam szokás szerint (mert mi még nem számoltunk ám el) azt mondtam : — De azért ad ugy-e most is száz koronát. önnek már sok az előlege és most már a Nyugathoz megy úgyis. — Ha a Nyugathoz megyek, el fogunk számolni s legroszszabb esetben ezt az ötven forintot visszaadom, ha tényleg többet kaptam, mint nekem járna. Arra egy percig sem volt okom gondolni, hogy ő ez ötven forintot ámennek tartja az üzletre. Hiszen még ezután is újra megállapodtunk, hogy végleges elhatározásomról értesíteni fogom. Hogy pedig ezt nem tettem, ennek furcsa oka van. Tudod, hogy belementem a főváros irodalmi díjáért való futásba. Az a kétezer korona mentsen odiozus cselekedetemért. Ebben az ügyben Gárdos szaladgált, tárgyalt. Gondoltam, szept. 15-ig, amikor a pályázat eldől, varok elhatározásom közlésével. Evvel csak egy csöpp perfidiát követek el muszájból s a Nyugatnak nem ártok. Ügyse kerülne kiadásra addig egyik könyv se. En innen Rheinfeldenből akartam írni Gárdosnak. De ez okból halasztottam el. Ha már kompromittáltam a pályázattal magam, legalább kudarc esetén magam magam előtt menthessem: mindent megtettem. Féltem, hogy Gárdos, aki — ismétlem nyavalygott, érzelgett
