Vezér Erzsébet szerk.: Feljegyzések és levelek a Nyugatról (Új Magyar Múzeum. Irodalmi dokumentumok gyűjteménye 10. Budapes, 1975)

Följegyzések a Nyugat folyóiratról és környékéről

cióban, még az irodalommal törődő fiatalok között is, kik Ady, Ignotus, Osvát Nyugatját csak hírből ismerik, Babits Nyugatját is csak felületesen, kik Heltai Jenőről szóló ezt a megállapításunkat kételkedve fogadják, s a Nyugat-generáció iránti elfogultságunknak, a koporsó mellett elmondott búcsúztató megengedett túlzásának tartják. Épp ezért meg kell kísérelnem ennek némi magyarázatát adni, holott megindultságom, gyászom Heltai Jenő távozása fölött, csaknem lehetetlenné teszi, hogy gazdag egyéniBégét tárgyilagosan, a távolság hűvösségéből próbáljam méltatni. Amikor a modern magyar széppróza megteremtői között Heltai Jenőnek igényiek az első sorban helyet a méltatlanul mellőzött Ambrus Zoltán, Krúdy Gyula, Cholnoky Viktor s talán Herczeg Ferenc mellett külön kellene megemlékeznem Jókai stílusteremtő érdemeiről, vagy Mikszáth Kálmánéról, vagy hogy néhány kevésbé ismert jeles író nevét említsem, Tolnai Lajoséról, Papp Dánieléről, felejtett nevekről, sajnos könyvek nélkül minden ilyen példázás vagy idézés fogyatékos lesz. Jókai számos írása ma is megállja az újraolvasás próbáját, de nyelvezetük kissé elavult, a mai olvasóra idegenül hat. Nem így Mikszáth, kit a mai olvasó éppen elbeszélő művészetének mikszáthi zamata miatt élvez, mint ahogy Gárdonyit, Tömörkényt, vagy a magyar elbeszélő irodalom legkülönb mesterét, Móricz Zsigmondot. Ezeknek a monolitikus írói egyéniségeknek volt hatásuk a modern magyar széppróza kialakulására, de nem olyan alapvétő stílusteremtő hatásuk mint azoknak az íróknak, kik a Nyugat korszakát megelőzően Kiss József lapja A Hét és Herczeg Ferenc lapja az Új Idők (sajnálom, így van !) körül csoportosultak, és megteremtették azt az előkelő városi nyelvet, melyen az utánuk következő írógeneráció, a tegnapi és mai, írt és ír ma is. Ennek a szépprózának megteremtői között mondottam foglal előkelő helyet Heltai Jenő, s bár szívesen ismerjük el, hogy Kosztolányi Dezső prózája a legjavából való előkelő széppróza, de hogy úgy jelenhessen meg, a magyar nyelv, olyan nobilis tisztaságában, ahogy a Néro-regényben, Édes Annáh&n, Esti Kornélban és egyéb műveiben megjelent, ehhez Heltai. Ambrus szépprózája kellett. (Illyés Gyulának szóló üzenet.) Hát persze azok, kik nem ismerik Heltai írásait, nehezen tudnak e problémáról önálló véleményt alkotni, s kénytelenek lesznek az én tételemet elfogadni. Van Heltai Jenőnek egy hosz-