Vezér Erzsébet szerk.: Feljegyzések és levelek a Nyugatról (Új Magyar Múzeum. Irodalmi dokumentumok gyűjteménye 10. Budapes, 1975)

Följegyzések a Nyugat folyóiratról és környékéről

fölé emelte. Nem keresem, hogy igaza van-e Szabó Dezsőnek vagy sem, de hogy lehet az, hogy viszont Gellért könyveiben semmi nyomát nem látjuk annak, hogy Németh László alakja ellenszenves volna neki, holott ez Petőfi magyarságáról csaknem megvetéssel ír, kívülről jött magyarságnak csúfolja. S végül egy epizód, amiben Gellértnek igaza van, s én kötelességemnek tartom, hogy bár nagyon késve negyven év után tőle bocsánatot kérjek. Elmondja Egy író életében, hogy a húszas évek elején sűrűn jelennek meg versei, köztük egy, minek a címe: Három gráia. ,,A vers mondja Gellért kétségbeesett hangulatú; a három gráia úgy adogatja egymásnak kézről-kézre egy-szemét, hogy nézzenek ki barlangjukból, vérben fürdik-e még a föld? ... Fenyő Miksa nagyon jól érti a verset, mely a véres orosz földre céloz. Mégis csúfondárosan szól róla: olvasta a három groiról (sajtról) írt költeményemet". Hát ez nem \ olt szép tőlem. Most, hogy átfutom ezeket a helyreigazító sorokat, látom, hogy érdemben nem nyilatkoztam Gellért Oszkár két kötetéről: a Kortársaimról és az Egy író életérö\. Holott érdeklődéssel és lelkiismeretesen olvastam el mind a kettőt, s ha olykor hitetlenül vagy helyreigazítón ráztam is a fejemet és nemcsak a rám vonatkozó passzusoknál, mégis aki a Nyugat történetét meg akarja írni s a Nyugat története harminc esztendő (1910- 1940) kortörténetének legfontosabb fejezete , ezt a két kötet forrásmunkát nem nélkülözheti. Azt is érdemének tartom, hogy nem igyekezett eldönteni, mi a fontos, mi a mellékes, mi szól kései időkre, s mi az, ami huszonnégy órás életű, hanem mindent elmond megkülönböztetés nélkül, amire emlékezett, vagy emlékezni vélt. S végül érdekes, mert rólam szól. Férfikorom legszebb idejéről. Hogyne volna érdekes ! Ami elfogultság vagy türelmetlenség van benne, az sem kisebbíti érdemét; ezeknek is van dokumentárius értékük. A döntő az, hogy olyan ember írta, ki néhány év kivételével, a Nyugat kezdeteitől végig jelen volt, s kit a Nyugatot alakító egyes főemberek megbecsültek. Ezt még ide kellett írnom. Egyébként tekintettel arra, hogy Gellért is,én is respektábilis kori értünk el, (bár én valamivel fiatalabb vagyok), hadd írom ide békítőn, amit az öreg XIV. Lajos mondott agg marsalljának, de Villeroi-nak. mikor az Ramillies-nél csatát vesztett : ...Monsieur